Szerkesztési 1x1

Nemrégiben abban a felettébb érdekes és némiképp felemás élményben volt részem, hogy tagja lehettem egy novellaíró pályázat zsűrijének. Tudom, most sokan arra gondoltok, jön a beszámoló a beérkezett művekről, hogy melyik tetszett, melyik nem, és persze a miértekről… Én azonban másról fogok írni. :-)

Szomorúan vettem tudomásul, hogy igen kevesen vannak tisztában azzal, hogy egy novellának nem kizárólag a tartalma számít, hanem a külalakja is, vagy ha tisztában is vannak vele, nem fordítanak rá gondot, esetleg nem tudnak tenni érte. Természetesen nem nyom annyit a latba, de szerintem igenis számít, hogy mit lát az olvasó, amikor megnyitja a dokumentumot.

A véleményeimben többször megemlítettem bizonyos szerkesztési hibákat, volt, hogy felajánlottam a segítségemet is – mely felajánlással többen éltek is –, majd jött egy kérés Hédihez, a pályázat szervezőjéhez, hogy nem lehetne-e erről egy bejegyzés. Nos, lehetne. :-)

Nem szeretnék senkit megtéveszteni. Nem vagyok szerkesztő, sem szakértő, sőt tévedhetetlen sem, csupán egy olyan írogató valaki, aki igyekszik írásai belső és külső szépségére is odafigyelni és akinek van némi ismerete ezen a téren. Ezeket az ismereteket szeretném megosztani most veletek. Aki szeretné, hogy a műveiről alkotott első benyomás jobb legyen, hogy a sorokból ne „csak” a tehetsége derüljön ki, hanem az igényessége is, annak remélem, hasznos lesz ez a „cikk”.

Ne szakcikkre számítsatok – igyekszem kerülni a szakkifejezéseket –, és korántsem lesz teljes körű a szerkesztési tudnivalók felsorolása, nem is kell, hogy az legyen. Nem taglalom például a szóközök fajtáit – merthogy több is van belőlük – és azok használatát, mert azt bőven elég, ha a tördelők ismerik, de kitérek a pályázaton tapasztalt problémákra, néhány olyan dologra, amit már többször kérdeztek tőlem, és ezek kivitelezésére.

Lássunk is neki! :-)

Betűtípus, betűméret

Ha csak „magunknak” írunk, eléggé szubjektív, ki milyen betűtípust választ. Tapasztalataim szerint sokan egyáltalán nem foglalkoznak vele és a szövegszerkesztőjük alapbeállításaiban megjelölt fontot használják, mások viszont hangulatuktól, aktuális ízlésüktől, esetleg a mű témájától, stílusától befolyásolva választanak betűtípust. Megtehetjük, hisz van választék, de egyre mindenképp ügyeljünk: az olvashatóságra. Ez főleg nyomtatásban és netes környezetben számít, mert ott az olvasó nem módosíthatja kedve szerint.

Ellenben ha pályázatra írunk, már kicsit kötöttebb a dolog. Egyrészt, mert a zsűri nem fog bajlódni a betűtípus vagy a betűméret megváltoztatásával, sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen becsukja a fájlt – Puff neki! –, másrészt, mert ezeket az információkat gyakran tartalmazza a pályázati kiírás – de ilyenkor legalább egyértelmű a helyzet.

Szóval a lényeg!

Pályázat

Ha nincs megadva kritériumként, válasszuk a leggyakoribb és legismertebb betűtípust: a Times New Romant (12-es betűnagysággal, egyes sortávolsággal, a szövegszerkesztőben általában alapbeállításként szereplő margókkal, A/4-es oldalmérettel, sorkizárt szerkesztéssel – erre még kitérünk).

Azt is megmondom, miért ne cicomázzunk.

Elsősorban azért, mert ha a címzett gépén nincs meg az általunk választott betűtípus, pórul járunk, másodsorban azért, mert jobb, ha engedjük, hogy a mű maga hasson az olvasóra, ne pedig a cicoma. Ha túlzásba esünk, elnyomhatjuk a lényeget, befolyásolhatjuk a kialakult véleményt – persze más a helyzet, ha épp ez a célunk. :-D

Netes megjelenés

Ki kell ábrándítanom azokat, akik szeretnék különleges betűtípusokkal feldobni a blogjukat – nem kifejezetten ajánlom, hogy a sablonokban benne foglalt betűtípusokon kívül mással is kísérletezzünk. A megjelenés ugyanis függ az olvasó számítógépén használt böngészőtől is, ami lehet, hogy az általunk választott betűtípust éppen nem támogatja, ráadásul nagyon sok olyan font van, amiben nem szerepelnek a magyar ékezetes betűk (ő, ű), így elég csúnya lehet az eredmény.

Ha kicsit mélyebbre ástok jelen blog tartalmában, nálam is találhattok olyan régebbi írásokat, amikben pl. a levelek betűtípusát attól függően variáltam, hogy magán- vagy üzleti természetű volt-e és hogy nő vagy férfi írta. Kíváncsi lennék, kinél hogy jelenik meg… :-P

Nyomtatás

Sok szép betűtípus van, én is szeretem őket – főleg a dekoratív, kézírást utánzó típusokat –, de mindegyiket tudni kell alkalmazni. Nem mindegy a mikor és a hol, sőt, a mennyi sem.

Ilyenkor valós befolyásoló tényező a tartalom és a forma összhangja, persze mellőzve a túlzásokat.

Például nem véletlen, hogy nem látni olyan hosszabb, folyamatos olvasásra szánt műveket, amit talp nélküli (mint pl. a Helvetica vagy az Arial) vagy ne adj Isten írott (amilyen az Amazone vagy az Embassy) betűtípussal szedtek. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy ezek olvasása hosszútávon fárasztóbb a szemnek, mint pl. a talpas Garamondé vagy Timesé. De gondoljunk az esküvői meghívókra és máris látjuk, hogy az írott fontoknak is meg van a maga szerepe. :-)

Ami a betűméretet illeti, „hivatalosan” a könyvek estében a 10–12-es betűméret az általános. Ezen belül a kiválasztott betűtípustól is függ, mert majd' mindegyik más méretűnek látszik ugyanakkora méret megadásával (próbáljátok csak ki őket egymás mellett). Mindez persze csak a főszövegre vonatkozik, a többire kitérek később (lásd: Kiemelések).

Igazítás

Bizonyára mindenki ismeri azt a négy kis ikont a szövegszerkesztő felső eszköztárában, amivel a szövegblokkok igazítását állíthatjuk be. Az első a Balra zárt, mely tömbösített kezdést és szabálytalan sorvégeket eredményez, a második a Középre zárt, amely egy láthatatlan, függőleges tengelyhez igazítja a sorok közepét, mind a bal, mind a jobb oldalon szabálytalan sorvégeket hagyva – ezeket főként verseknél alkalmazzuk. A harmadik a Jobbra zárt, értelemszerűen az elsőnek az ellentettje – pl. a mottók szedésénél és egyéb speciális esetekben használjuk. Számunkra a legfontosabb a negyedik, a Sorkizárt, mely mind a bal, mind a jobb oldalon szépen rendezett sorvégeket, szabályos szövegtömböt eredményez. Csak egy valamire kell vigyáznunk: ezzel a beállítással különösen kerüljük az egyébként sem ajánlott sortörés (Shift+Enter) használatát az Enter helyett, mert ellenkező esetben a töredék sorok csúnyán szétugranak, hatalmas szóközöket hagyva a szövegben.

Amennyiben az említett ikonok nem lennének szem előtt, menüből is beállítható az igazítás módja:

OpenOffice:

– Formátum menü/Bekezdés/Igazítás fül

Microsoft Office Word:

– Bekezdés menü/Behúzás és térköz fül/Általános/Igazítás – legördülő menü

Kiemelések (betűkeverés)

Tehát meg van a főszövegünk betűtípusa és mérete, és szépen igazodnak a sorok.

Igen ám, de mi van akkor, ha bizonyos mondatokat, szavakat, bekezdéseket ki akarunk emelni?!

Ilyenkor módosíthatunk a betűméreten – például a címek, fejezetcímek esetében –, választhatjuk az alap betűtípus különböző változatait – szövegen belüli kiemeléshez – vagy bizonyos sorokat, bekezdéseket szedhetünk más betűtípussal, esetleg eltérő igazítással – lásd pl. nálam a már említett leveleket.

Az első esetre nem térek ki, azt hiszem, nyilvánvaló.

A változatok esetében a legelterjedtebb és legajánlottabb a dőlt változat. Széles körben használják a félkövér változatot is, de ez irodalmi műveknél nem ajánlott, főleg műszaki és tudományos művekben, lexikonokban használatos (sőt kikerülhetetlen) módszer. Ezen kívül indokolt esetben alkalmazhatjuk a csupa NAGYBETŰS vagy a kiskapitális (kisbetű méretű nagybetűk) változatot is – irodalmi művekben leginkább címeknél. Az aláhúzás ismét egy nem ajánlott módszer – az oka pedig az, hogy túl tömötté teszi a szöveget, rontva ezzel az olvashatóságot.

A különböző betűtípusok keverésével megint csak óvatosan kell bánni, mert sok a buktató. Nagyon el kell találni, hogy mit mivel párosítunk, ellenkező esetben igen kaotikus eredményt érhetünk el. A legfőbb kritérium, hogy kettőnél több betűtípust ne nagyon használjunk egyszerre és hogy – mivel a kiemelés a lényeg – törekedni kell a szembetűnő különbségre a két betűtípus között (pl. soha ne keverjünk két írott betűtípust. – Egyébként ennél a típusnál tilos a csupa nagybetűs szedés is!)

Azt hiszem, az eltérő igazítással történő kiemelés is magáért beszél (pl. egy vers folyószövegbe való beillesztése esetén).

Felsorolt változatok beállítása:

Gondolom mindenki számára ismert, hogy a félkövér, dőlt, aláhúzott változatok mindkét estben elérhetők akár egyetlen kattintással a fenti eszköztárból. :-)

Ezen kívül menüből is:

OpenOffice:

– Kijelölöd a kívánt szövegrészt

– Formátum menü/Karakter menüpont/Betűkészlet fül – Dőlt, Félkövér, Félkövér dőlt betűstílus, illetve Betűhatások fül – Nagybetűs, Kiskapitális hatások kiválasztása a legördülő menüből.

Microsoft Word:

– Kijelölöd a kívánt szövegrészt

– Betűtípus menü/Betűstílus: Dőlt, Félkövér, Félkövér dőlt kiválasztása, illetve Effektusok: Kiskapitális, Nagybetűs kipipálása.

Valamint billentyűkódokkal (a változtatni kívánt szöveg kijelölésével):

Ctrl+B = félkövér

Ctrl+I = dőlt

Ctrl+U = aláhúzott

Behúzás

Nem csak jól mutat, ha beállítjuk az egyes bekezdéseknél az első sor behúzását – vagyis, hogy ahol enterrel zársz egy sort, a következő sor beljebb kezdődik (a párbeszédek is) –, de segít a szöveg tagolásában is. Nagyon fontos azonban, hogy soha ne helyettesítsük a behúzást szóközökkel vagy tabulátorral!

A helyes behúzást így érheted el:

OpenOffice:

– Új dokumentum megnyitása

– Formátum menü/Bekezdés/Behúzás és térköz fül/Behúzás – Első sor: itt kell beállítani az értéket (én 0,7 cm-t szoktam).

Microsoft Word:

– Új dokumentum megnyitása

– Bekezdés menü/Behúzás és térköz fül/Típusa: első sor; Mértéke: 0,7 cm

Így az adott dokumentumban alapból a megadott beállításokkal dolgozhatsz, még mielőtt egyetlen betűt is begépeltél volna, de mindkét szövegszerkesztő esetében beállítható utólag is, tehát amikor már kész a műved, ha kijelölöd a teljes szöveget és úgy csinálod végig a lépéseket :-)

Persze, mint mindenhol, itt is van egy kis bökkenő, mégpedig az, hogy az így megszerkesztett behúzásaid netes platformon, tehát pl. a blogodon nagy valószínűség szerint nem jelennek meg. :-( Blogbejegyzésben Html kódokkal lehet elérni, de annak leírása és használata már jóval bonyolultabb lenne, így erre most nem térnék ki.

Gondolatjel – párbeszéd

A párbeszédek minden újabb szereplőt megszólaltató sora elé gondolatjelet teszünk – ezzel jelezve a szereplőváltást –, ami semmiképp sem helyettesíthető a Felsorolás és számozás funkcióval és nem azonos a kiskötőjellel. Ezen kívül a narrációt is gondolatjellel kapcsoljuk a megszólalásokhoz.

Bár nem közvetlenül ide tartozik, de azért kitérnék néhány szabályra…

Ha a záró gondolatjel után a kijelentés módjára utaló igével folytatjuk a mondatot, a gondolatjel elé nem teszünk pontot (három pontot tehetünk), csak a narráció végén, de a kérdő- és felkiáltójeleket kitesszük, hogy érzékeltessük a mondanivaló súlyát (a narrációt azonban ekkor is kisbetűvel kezdjük).

– Holnapra vendégeket hívtam – jelentette ki Péter.

– Holnapra vendégeket hívtál? – kérdezte Kata.

– Nem hiszem el, hogy holnapra vendégeket hívtál! – kiabált Józsi.

DE:

– Holnapra vendégeket hívtam. – Péter kíváncsian várta bejelentése hatását.

A második gondolatjel előtt itt pontot tettünk, mert a narráció nem a kijelentés módjára vonatkozott, így új mondatnak számít.

A narráció a megszólaláson belül is elhelyezhető – ilyenkor az azt követő gondolatjel után vessző szükséges, ezért úgy kell elhelyezni, hogy ezzel lezáruljon egy tagmondat.

– Holnapra vendégeket hívtam – mondta Péter –, úgyhogy ne tervezzetek programot.

De éppúgy kerülhet a megszólalás elé is. Ebben az esetben, ha a narráció a megszólalás módjára vonatkozó igével végződik, kettőspontot teszünk és ha elég hely marad a sorból, hogy kiférjen a megszólalás, gondolatjellel ott folytatjuk, viszont ha nincs elég hely, új sorba kell tennünk.

Péter kihívóan nézett társaira és kijelentette:

– Holnapra vendégeket hívtam.

Gondolatjelet használunk továbbá a közbevetéseknél is, hasonlóan a narrációhoz – ilyenkor kiváltja az egyébként odakívánkozó vesszőt. Csak akkor teszünk utána vesszőt – és akkor is csak a záró gondolatjel után –, ha a közbevetés elhagyásával is ott lenne annak a bizonyos vesszőnek a helye (lásd az iménti közbevetésemet).

A gondolatjelet minden esetben szóköz választja el az előtte és a mögötte álló szótól (sor elején – lásd párbeszéd – ezt a behúzás váltja ki).

A gondolatjel többféleképpen is elővarázsolható:

1. Billentyűkombinációval: Alt+0150

Ha az Alt lenyomva tartása mellett beütöd a 0150 számokat, megjelenik a gondolatjel. Jó esetben… Mostanában volt, akinek nem sikerült, és a férjem gépén sem tudtam előhívni vele, dacára annak, hogy a billentyűparancs a program szerint is ugyanaz. :-(

2. Különleges karakter beszúrásával.

Open Office:

– Beszúrás menü/Különleges karakter – bőséges kínálatból választhatjuk ki az éppen nekünk kellő karaktert.

Microsoft Word:

– Szimbólum menü/Szimbólumok vagy Különleges karakterek fül – előbbinél bőséges a választék, utóbbinál (szerencsére) csak a gyakrabban használatosak jelennek meg. Viszont mindkét esetben fel van tüntetve az adott karakterre vonatkozó billentyűparancs is, így innen lehet lesni az első megoldáshoz. :-D (Billentyűparancsot mi magunk is megadhatunk vagy változtathatjuk a meglévőt, de nagyon vigyázzunk, hogy ne kutyuljuk össze a dolgokat.)

3. A szövegszerkesztő programban be lehet állítani, hogy adott jeleket automatikusan átalakítson. Én jelen karakterhez pl. azt állítottam be, hogy az egymás után leütött két kötőjelet cserélje gondolatjelre – erre gyorsan ráállt a kezem. :-)

Open Office:

– Eszközök menü/Automatikus javítás beállításai… Itt a Csere fülön megadható, hogy mit mire javítson.

Microsoft Word:

– Szimbólum menü/Különleges karakterek fül/Automatikus javítás… Itt megadható, hogy mit mire javítson.

Láthatjátok, hogy jó pár hasonló beállítás már gyárilag működik mindkét szövegszerkesztő esetében.

Bevallom, a sor eleji gondolatjellel én a mai napig küszködtem, mert tudtam, hogy így a helyes, így akartam írni, de amikor a sor végén leütöttem az entert, beljebb ugrott a sor és a gondolatjel után megjelent egy tabulátor, mert valami hülye okból automatikusan felsorolásnak vette a program. Egy sima "vissza" lépéssel ugyan orvosoltam a problémát, de macerás volt. :-/ Most örömmel jelentem be, hogy jelen cikk máris segített egy embernek, jelesül nekem! :-D Hédi ugyanis a nyers cikket olvasva leírta, mi a teendő, hogy ez ne forduljon elő…

Automatikus felsorolás kiiktatása:

Open Office:

– Eszközök menü/Automatikus javítás beállításai…/Beállítások fül/
Felsorolásjel mellől pipa ki

Köszönöm, Hédi! :-)

(A Word verziót még nem tudom, de megnézem és hamarosan pótolom.)

Egyéb különleges karakterek

Gondolom, már sokatoknak feltűnt, hogy az elég gyakran használt három pontot a szövegszerkesztő helyesírás ellenőrzője gyakran aláhúzza. Nos, ez azért van, mert valóban hiba, amennyiben ezt úgy jelöljük, hogy három pontot egymás után teszünk. Van ugyanis erre egy külön karakter, az Ellipsis. Ez az Alt+0133 billentyűkombinációval csalogatható elő vagy a gondolatjelnél is említett módokon.

Az idézőjelnél sem mindegy, melyiket használjuk, mert bizony több is van belőle…

„Idézőjel” – Alt+0132, 0148 – Magyar kezdő és záró idézőjel, a kezdő alsó, a záró felső állású, mindkettő 99-es alakú.

»Belső vagy másodlagos idézőjel« – Alt+0187, 0171 – Magyar belső kezdő és záró idézőjel; Idézeten belüli idézéskor használjuk.

’hiányjel, aposztróf – Alt+0146 – Ki-, illetve lehagyott szövegrész jelölésére.

De helytelen a törtek számmal és per jellel történő jelölése is, így erre az esetre is rendelkezésünkre állnak a különleges karakterek (¼, ½, ¾), ahogy az idegen nyelvek betűinek és egyéb jelek használatához is (ä, ß, Ω, &, §).

Sok olyan oldal van, ahol csemegézhettek, elég ha beírjátok a keresőbe, hogy Alt kódok és már sorjáznak is a találatok, de itt is találtok még néhányat: Alt kódok.

Mint mondtam, biztosan nem teljes körű a cikk, sőt, előfordulhat, hogy nem mindenkinél válnak be a leírtak. Sajnos a különböző számítógépek beállításainak eltéréseiben nem vagyok kellőképpen otthon, de saját tapasztalat, hogy ami az egyiken működik, az a másikon nem feltétlenül. Ezért ha bárkinek javaslata van, kiegészítené valamivel az anyagot, ami szerinte kimaradt vagy más megoldásokat szeretne bemutatni az itt felsorolt problémák megoldására, az írjon bátran kommentet és én kiegészítem a bejegyzést, ha kérdés merül fel, utánajárok.

Remélem, azért az esetleges eltérések ellenére sokaknak sikerült segítenem.

A jelen bejegyzésben szereplő szövegszerkesztési leírások és lépések az alábbi két programra vonatkoznak:
Open Office 3.2.1
Microsoft Word 2007.