Csókpárbaj

Próbálok visszarázódni az írásba, ennek érdekében újra bekapcsolódtam a S.T.É.G. "játékába".
Hetente kapunk írással kapcsolatos feladatokat, amit adott maximális terjedelemben, legjobb tudásunk szerint, lehetőleg klisémentesen kell megoldanunk, utána pedig értékeljük és pontozzuk egymás írásait, ily módon kiválasztva a "Kihívás csillagát". :-D
A mostani feladatban csókolózni kellett:

Péter várakozó, vágyakozó tekintete Kata minden mozdulatát követte. Szíve választottja csak kávét főzött, ő mégis úgy érezte, ha nem csókolhatja meg, belepistul.

– Este ráérsz? – kérdezte végül torkát köszörülve.

– Az attól függ. Ha megint orvul letámadsz, ez lesz az utolsó alkalom.

Igen, igaza van – gondolta Péter –, legutóbb valóban csúnyán viselkedtem.

A gondolat egyáltalán nem váltott ki belőle bűntudatot, épp ellenkezőleg, csak vigyorogni tudott az emléken.

– Valld be, hogy tetszett. Sokat tanultál aznap.

– Szerénységed határtalan, Petikém, mint mindig.

A lány arca azonban megrezdült, így elárulta visszafojtott jókedvét.

Lehet, hogy nem is bánná, ha megcsókolnám. – A fiú morfondírozását a nyíló ajtó zavarta meg, pedig már éppen döntésre jutott.

– Gyerekek, a munka ugyan megvár, de az idő elszalad. Így soha nem lesz kész a díszlet.

– Rendben főnök, már itt sem vagyok. Akkor este. – Peti egy utolsó pimasz mosolyt villantott a lányra, mielőtt távozott az irodából.

***

– Gyere közelebb, ha mersz!

– Ne ingerelj, mert nagyon megbánod.

– Csak a szád nagy, de nyuszi vagy!

Péter ajkán elégedett vigyor jelent meg, amikor Kata dühödten megindult felé. Felettébb izgató látvány volt, ahogy dúlt-fúlt, miközben egy pillanatra sem esett ki a jól koreografált mozgásból – karja szép ívben lendült, lábizmai megfeszültek a szűk nadrág szövete alatt, háta egyenes tartásban, akárha vonalzóval húztak volna mellé láthatatlan támaszt.

– Na, ehhez mit szólsz, te Paprika Jancsi?

– Szép volt.

Az egyszerű dicséret, ami nélkülözött minden kihívást és élcet, végre elérte a kívánt hatást: Kata kizökkent, Péter támadhatott.

Szinte érzéki táncba kezdtek a hatalmas színpadon, egymást és a díszleteket kerülgetve. Szikrázott a levegő körülöttük, átvitt és szó szerinti értelemben is, ahogy a karjuk egymás felé lendült és a súlyos pengék összecsókolóztak. Fém fémet ért, összecsattanó hangjuk betöltötte a teret, mely ritmushoz alig hallhatóan csatlakozott zihálásuk. Kardjaik elváltak egymástól, majd újra összetalálkoztak – akár az évődő szerelmesek.

Péter végül egyetlen váratlan és ravasz húzással sarokba szorította Katát, s a két fémlap összesimult, nem volt hely a szétváláshoz – rideg csókjuk ezúttal elmélyült, több lett pillanatnyi érzelemkitörésnél. A kardot tartó karok megfeszültek, Katáé a szabadulás irányába, Péteré foglya felé. A pengék érces hangon súrlódtak egymáshoz, de egyikben sem volt annyi erő, hogy véget vessen az intim közelségnek.

Péter egy másodperc alatt döntött – megirigyelte fegyvereik helyzetét. Egy csavaros mozdulattal kisöpörte Kata ujjai közül a kardot, majd a sajátját is utána hajította. A fémes csattanás jelezte, hogy azok sem bírtak magukkal, a földön fekve sem válnak meg egymástól.

Péter még nyugtázta Kata meglepett reakcióját, de nem hagyott időt neki az esetleges védekezésre, azonnal támadott. Ajka tüzesen vette birtokba a lányét, ugyanolyan szikrákat csiholva, mint pár perce kardjaikkal, éppen csak a csattanás hiányzott. Ennél azonban sokkal szebb hang volt a válasz: egy halk, beleegyező sóhaj.

Meglepi (Zoe) és körkérdés

Sziasztok!

Hoztam nektek egy kis meglepetést… Már azoknak, akik szeretnék olvasni a Zoét. :-)
A S.T.É.G. legújabb feladata szerint egy párbeszédet kellett írnom, amire időhiány miatt a Zoe egyik dialógusát alakítottam át. Hiba volt, most már tudom :-P, mert oda nem illett, de erről beugrott, hogy ide viszont tökéletes ízelítő lenne. :-D
Viszont, a feladatnak köszönhetően rájöttem valamire, amit igazából eddig is tudtam, de most jóformán a képembe ordított: túl sok narrációt használok!!!
Az eredeti jelenetben szinte minden megszólalás után volt valami megjegyzés, amiben közöltem, hogyan beszélt az illető vagy épp mit csinált közben. valamennyit kitöröltem belőle, de valószínűleg még mindig túl sok maradt.

Nektek mi erről a véleményetek? Kell a narráció, jó, hogy elétek festi a teljes jelenetet, szinte filmszerűen vagy zavaró, megakasztja az olvasás – és a párbeszéd – lendületét? Mennyi az elég, mikor kevés és mikor sok?

Íme tehát a "majdnem-erdeti" Egy izgalmas nap reggele dialógus:

„Dél körül ébredtem meg a frissen főzött kávé konyha irányába csalogató illatára.

– Hogy kerülsz ide? – kérdeztem kissé élesen a tűzhely körül ténykedő Christ. – Várj, ne is mondd! Amit Luis olyan könnyedén megoldott hajnalban, az gondolom, neked se okozott problémát. Nem gondoltam volna, hogy ezt a fajta zárat ilyen egyszerű feltörni.

– Akár úgy is tehettem volna, de én inkább elkértem a pótkártyát Helentől – villantott felém egy fölényes vigyort.

– Én is kaphatok egy csészével? – kérdeztem a kávéfőző felé intve, miközben a kis asztal mellé telepedtem.

– Természetesen. 

Elém tett egy csészényit a gőzölgő italból  és már fordult is vissza a tűzhely felé, hogy még éppen időben megfordítsa a palacsintát. Az asztalon már minden készen állt egy kényelmes, kiadós és nem utolsó sorban, ízletes reggeli elköltéséhez.

– Minek köszönhetem ezt a fantasztikus kiszolgálást? – kérdeztem gyanakvóan, a juharszirupos üvegből csemegézve.

– Szeretnék elnézést kérni a tegnap, pontosabban a ma hajnalban történtek miatt. 

Egy újabb palacsinta ugrott tökéletes piruettet.

– Nem te törtél be éjnek idején. Kérjen bocsánatot Luis. – Felvetésemet szóra sem méltatta, mint lehetetlen kívánságot. – Apropó, a történtek – vontam magamra a figyelmét, mutatóujjamat a magasba tartva. – Szerintem, ha megnézed a telefonodat, egyetlen árva nem fogadott hívást sem fogsz találni rajta. – Jelentőségteljes kijelentésemet követően élvezettel lenyaltam az ujjamon végigcsordulni készülő szirupot. – Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vagy velük valójában, de jobban tennéd, ha nem becsülnéd alá őket. Szerintem igenis ellenőrizni akartak téged. És az a tény, hogy Luis ide mert jönni, azt bizonyítja, biztosak voltak benne, hogy nem leszel itt. Valamit nagyon elronthattunk, ha nem vették be, hogy együtt vagyunk. – Elgondolkozva kortyoltam bele a kávémba.

– Igazad van. Nem volt nem fogadott hívásom, megnéztem és David sem akart tőlem semmit. Pontosabban, mire odaértünk, az ügy hirtelen megoldódott nélkülem is. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy bármit is elrontottunk volna. De ha eddig nem is hitték el, most Luis a saját két szemével látta. – Szemtelen vigyor terült el az arcán, mire hozzávágtam egy galacsinná gyúrt szalvétát.

– Nagyon vicces! – húztam fel az orrom. – Mostanában túl sok férfi legelteti rajtam a szemét, ehhez képest lassan azt is elfelejtem, hogy nő vagyok. Mit gondolsz, az nagyon ártana a sztorinknak, ha felszednék valakit, aki nem a látszat kedvéért, és főleg nem akaratom ellenére stírölget? – Palacsintamajszolgatás közben fél szemmel felsandítottam rá, hogy lássam a hatást. Vajon mit szólna, ha beszélnék neki Keithről?

– Alapjában ásná alá a tervünket – válaszolta teljes nyugalommal. – De a megállapodás szerint hamarosan szakítunk, és akkor szabad a pálya. Kibírod még egy kicsit?

– Persze, ameddig csak akarod, drágám – hajtottam le a fejem alázatot színlelve.

– Hú, de pikírt vagy ma reggel. – Tekintete kutatva mélyedt az enyémbe enyhén felhúzott szemöldöke alól.

– Még csodálkozol?! Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy egy vadidegen férfi kajtat a lakásomban cseppet sem tisztességes szándékkal, mellőlem pedig egy másik, alig kicsivel jobban ismert alak ugrik ki, aki, nem mellesleg, még pisztolyt is ragad. Jobb helyeken olyan hisztit kaptál volna cserébe, hogy a füled is kettéállt volna! De látod, tőlem csak pár megjegyzésre futja – vágtam vissza enyhén idegsokkos stílusban. – Azt hiszem nem volt rám túl jó hatással az apám. Már azt is elfelejtettem, hogy viselkedik ilyen helyzetben egy igazi nő. A filmekben sikítoznak és toporzékolnak, de lehet, hogy inkább el kellene ájulnom.

– Igazad van. Ha egy olyan lányt fogtam volna ki, mint az említett filmek hősnői, valószínűleg már az intim borotvájával nyiszatolnám az ereimet. Apropó, neked van olyanod? – nézett rám hirtelen elkomolyodva.

– Intim borotvám?! – hörrentem. Ez még tőle is váratlanul ért.

– Igazából egy sima borotva jobb lenne. Annyira siettem vissza, hogy nem volt időm borotválkozni. – Hogy alátámassza az elhangzottakat, ujjait végighúzta sercegő borostáján.

– Borotvahabot is kérsz? Aloés – Ádáz küzdelemben legyűrtem egy nevetőgörcsöt, felkaptam az utolsó palacsintát a tányérról és megindultam a fürdő felé. – És miért nem mész haza megborotválkozni? – kérdeztem immár azt figyelve, hogy kerül közelebbi ismeretségbe a rózsaszín borotvámmal.

– Más dolgunk van.

– Mi ez a többes szám?

– Meghívást kaptunk Mr. Follow birtokára.

Fuldokolva próbáltam megszabadítani a légcsövemet a félrenyelt falattól.

– Rosszul hallottam – hápogtam. – Anthony Follow meghívott magához? Egy pincérnőt?!

– Jól hallottad.

– Miért?

– Mert jó a hallásod.

– Miért hívott meg? – Elkaptam a karját, hogy végre kénytelen legyen rám nézni.

– Látod, ez jó kérdés – nézett komolyan a szemembe.”