Üdv! Hoztam két újabb verset, csak úgy, a magam szórakoztatására! :-)
Bár senki nem érez késztetést, hogy reagáljon rájuk, úgy döntöttem, ha már belekezdtem, folytatom a blogolást! :-) Hátha mégis tetszik valakinek, amit írok, csak nem mer hozzászólni... Pedig esküszöm, nem harapok - főleg így, neten keresztül! :-D
Gondolom, nem ismeretlen az érzés, amiről a "Tegnap még..." szól... ;-)
Tegnap még...
Boldog voltam, hisz Vele voltam,
végül mégis oly nagyot csalódtam.
Hazudott nekem, becsapott,
a telefon egyre csak hallgatott.
Nem hívott, megszegte ígéretét,
mégis magam előtt látom csillogó szemét.
Látom mosolyát, mi rám ragyog...
Titokban újraélem a tegnapot.
(1996. június)
Ez pedig a fejlécben is szereplő versem, de ezúttal teljes terjedelmében. Mellesleg, ez a mai napig nagy kedvencem.
Csapdában
Saját csapdámba estem,
szabadulni nem tudok.
Önmagamat kerestem,
s most önmagam rabja vagyok.
Falat építettem egykor,
mely megvédte kis világomat,
s most, hogy érdekel a távol,
lebontani nem tudom azt.
Áttörni hiába próbálom,
egyedül nem megy.
A kaput hiába rázom,
a zár nem enged.
Az ablakot már kinyitottam,
de túl szűk nekem,
kimászni rajta nem tudok.
Félek, örökre bent rekedtem.
(1998. szeptember)
Szia Diara!
VálaszTörlésNagyon tetszik a Csapdában című versed. Nem tudom megmondani, miért, hát verseknél márcsak így van, de valahogy megfogott. Látom, régebben írtad, mostanában már nem írsz verseket?
Nahát! Egy hozzászólás! :-)
VálaszTörlésSzia Grapes!
Örülök, hogy tetszik!:-)
Egy ideje már nem volt ihletem... És ha azt veszem alapul, hogy szinte az összes versem borús hangulatomban született, akkor nem is nagyon bánom. ;-)
Egyébként van egy szösszenetem (nem igazán tudom, minek nevezzem), ami az említett verssel majdnem egy időben keletkezett és témájában, hangulatában is nagyon hasonló... Majd azt is felteszem, hátha valakitől azt is meg tudom, hogy mi az (mármint műfajilag) :-D
És köszi az első hsz-t! :-D