2011. július 17., vasárnap

Érdekes gyakorlatok

Először is, szeretném felhívni idetévedő, rendszeresen erre járó írogató olvasóim figyelmét egy pályázatra! Ha érdekelnek a kihívást jelentő feladatok, érdemes bekukkantani Natty oldalára, aki ezúttal, ha lehetséges, még komolyabban meg kívánja dolgoztatni pályázóit.
A mostani feladat lényege, hogy négy Arany János ballada közül kell választani egyet, melyet aztán át kell ültetni novella formába.
Bővebb információkat a fentebb linkelt oldalon találtok. :-) Aki kedvet érez, hogy kipróbálja magát - és nem fél a szigorú kritikától -, jelentkezzen bátran!


Másodszor...
Nemrég rábukkantam egy oldalra, ahol írással kapcsolatos bejegyzéseken kívül érdekes feladatokat is találhat az érdeklődő.
A jelenlegi két részből áll - jelen idő, mert még lehet csatlakozni: mindkettőben érzésekről, gondolatokról kell írni, de míg az egyik részben a nem mindennapi szemszög teszi ezt érdekessé, addig a másikban az a tény, hogy versbe kell önteni őket. Az már csak hab a tortán, hogy mindezt egy-egy komment terjedelemben (kb. 4096 karakter), azt átlépni nem lehet. Hogy ez nehezíti vagy könnyíti a dolgot, azt ki-ki döntse el maga. :-D
Részletek a Pennát a kézbe! oldalon.
Mivel a gyakorlat nem névtelenül zajlik, semmi akadályát nem látom, hogy ne osszam meg veletek itt is a született műveket. :-)
Jó olvasást!


1. feladat
Választott téma: Megmagyarázhatatlan kötelék
"Próbáljátok átérezni egy baba gondolatait, élményeit, aki még szinte semmit sem látott igazán a világból, s mindent csak az édesanya tapasztalatai által érez és gondol. Képzeljétek magatokat a helyébe és fogalmazzátok meg azt az érzést, ami egy anya és gyermeke között kialakulhat a születés előtt. Próbáljátok az ő gondolatai által bemutatni azt a világot, amelyről egyelőre csak képzelődhet, azokat az embereket, akik már most szeretik őt... akiknek megismerésére pár hónapot még várnia kell:)"

Ő és Én, Mi egyek vagyunk



Dob-dob, dob-dob… Ssssss…
Mi ez? Hol vagyok?
Puha, kényelmes és meleg. Lebegek. Ringatózom. Jó itt. Maradok.
Dob-dob, dob-dob… Ssssss…
Jé, változom! Minden ugyanaz, és mégis más. Elalszom, és mire felébredek, Én már nem is biztos, hogy Én vagyok. De nem félek. Nem vagyok egyedül. Tudom. Ő velem van. Ringat, simogat, szeret. Érzem. Ő és Én, Mi egyek vagyunk.
Dob-dob, dob-dob… Ssssss…
Behunyom a szemem és csak élvezem a monoton, megnyugtató mormolást, dobolást.
Mmm-mmm-mmmm…
Dúdol. Szeretem a hangját. A legszebb hang a világon. Körbeölel és melegít, akár a víz, ami körülöttem susog. Nekem énekel. Álmos vagyok.
Dob-dob, dob-dob… Ssssss…
De mi volt ez?! Mi ez a rázkódás, ez a zaj? Szomorú, sír. Ez nem tetszik. Bumm! Hé, itt vagyok! Ez nem jó, nem akarom! Félek! Durr-durr! Rám figyelj! Dúdolj nekem! Szeress engem! Te és Én, Mi egyek vagyunk!
Elfáradtam.
Dob-dob, dob-dob… Ssssss…
Lágy dörmögés ébreszt. Őt is ismerem már. Szeretik egymást és mindketten szeretnek engem. Érzem. Már semmi baj. Ő örül, kacag. Mindig vidám, ha Vele van. Megint minden rendben. Jó itt. Maradok.
Dob-dob, dob-dob… Ssssss…
Valami más. Jaj, most félek. Ez fáj! Szorít! A dübörgés egyre gyorsabb, a surrogás szinte fülsiketítő. Ő is fél! De miért nyom így össze?! Durr-durr! Bumm! Nem tudok megfordulni, alig kapok levegőt! Bumm-bumm! Túl szűk a hely.
Melegség sugárzik felém, magához vonz, hát engedek a néma hívásnak. Odagömbölyödöm. Kellemes, simogató érzés. Szeret! Érzem. A szorítás enyhül, a hangzavar is elcsitul végre. Ha Ő nyugodt, én is az vagyok. Ő és Én, Mi egyek vagyunk. Jó itt. Még maradok.
Dob-dob, dob-dob… Ssssss…
Nem férek el! Helyet akarok! Forogni akarok! Bumm! Durr! Bumm-bumm-durr!
Jaj, mit csináltam? Aú! Megint fáj. Megint szorít!
Mi ez? Fény? Furcsa. Bántja a szemem. De mégis tetszik, nagyon szép.
Túl erős a fény! Valami húz! De nekem jó volt itt. Maradni akarok!
Dob-dob-dob-dob-dob…! SSSSSSSSSS…!
Segítség! Megsüketülök! Összeroppanok! Megfulladok!
Mennem kell. Érzem. Pedig jó volt itt. De nem maradhatok.
– Sss… Mmm-mmm-mmmmm…


2. feladat
Választott kép:

Világok harca

Minden mi számomra létező,
Számukra káprázat csupán,
S mi képzelt lényeimnek való,
Nekem csak álom s illúzió.

Ki tudja, mi a valóság, az igaz,
Vajon ki az élő és ki nem az?

A lány él, kinek szeme ragyog,
S színek kavalkádja öleli,
Vagy a kedves aprónép,
Kiknek látványa oly életteli?

Kép a képben, lét a létben;
Két világ, egyazon helyen s időben.

Játékos kedvű volt a festő,
Netán kábultan ténykedett;
Vagy tán ez a valóság…
Éppoly könnyen meglehet.

Világok harca ez, és a képzeleté.
Döntsön mindenki, ahogy szeretné.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Diara!

    Nagyon tetszett mindkét alkotás. Anyaként az első kicsit jobban, lenyűgöző, ahogyan megjelenítetted egy még meg sem született gyermek gondolatait, érzéseit. Magam is úgy gondolom, így lehet ez a valóságban is, ahogyan leírtad. Bámulatos!
    A vershez: a kép is nagyon tetszik, a színei, a mozgalmassága, a fontos apró részletek, és te nagyon jól megragadtad azt, amiről a kép szólhat. Persze, nem biztos, hogy a kép megalkotójának fejében is ezek a gondolatok jártak, de a kép attól is jó, hogy inspirációt adott neked ennek a versnek a megírásához. Különösen tetszett, hogy konkrétumok és elvont filozófiai kérdések egyszerre jelennek meg a versben. Gratulálok!
    Katarina

    VálaszTörlés
  2. Szia, Katarina!

    Örülök, hogy szerinted nem teljesen valóságtól elrugaszkodott az elképzelésem egy pöttöm élet (átlagos) első 9 hónapjáról, ahogy annak is, hogy - tekintve, hogy reagáltál - megmozgatott benned valamit. :-)
    Igen, én sem tartom valószínűnek, hogy a festő hasonló gondolatokkal alkotta meg ezt a művét, de szerencsére nem is az volt a feladat, hogy lássak a művész fejébe. :-D Sosem rajongtam különösebben azért, hogy többé-kevésbé rejtett jelentéseket belemagyarázzunk a különböző alkotásokba. Ez csupán egy röpke látomás volt, amit a kép belőlem kiváltott. Örülök, hogy tetszett. :-D

    Annak pedig különösen, hogy hébe-hóba hallatsz magadról. Remélem jól vagytok! :-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Diara!
    Köszönöm az érdeklődésed, van úgy, hogy jól vagyunk, de van úgy, hogy rosszul, és mostanában az utóbbiból jut egy kicsit több. Egészségügyi problémák, családi problémák, melóhegyek, stb. ... szóval annak, hogy ritkán adok életjelet, ez az oka. Szeretnék én gyakrabban is, de most így hozta az élet. Az írás sem megy, nincs időm és nincs lehetőség elmélyült egyedüllétre, anélkül pedig nekem nem megy.

    Remélem, ti jól vagytok, te is és a picikék is - akik azért már nem is olyan picikék. További lendületet és kedvet kívánok a fentiekhez hasonló szép alkotásokhoz!
    Szeretettel:
    Katarina

    VálaszTörlés