…még ha csak egy pályázat erejéig is. :-)
Egy igazán különleges és nagy kihívást jelentő pályázatra kaptam meghívást nemrég.
A különlegessége abban rejlett, hogy bár írói pályázat, mégsem egy adott művet kellett produkálni, a kihívást pedig a feladatok összetettsége adta (mert bizony több is volt) és néha azok fajtája.
És, hogy a címet is értsétek, az egészet egy dolgozat formájában kaptuk meg, amelyben 3 témakörben – epika, dráma és líra – összesen 10 feladatot kellett megoldanunk, ráadásul A/B csoportban. :-)
Meg kell hogy mondjam, nem kis nehézség árán tudtam határidőre beadni a sajátomat.
A legnagyobb problémát az okozta, hogy a feladatok megérkeztekor én azonnal belevetettem magam a dolgozatírásba, mert a lírai feladatoknál elkapott az ihlet, olyannyira, hogy aztán ez továbblendített a többire is. :-) Ez csak azért volt gond, mert munka közben felmerült bennem néhány kérdés az egy mondatos feladat-meghatározások kapcsán, és én "balga" kérdeztem… Az azt követően kapott részletesebb instrukciók alapján pedig több helyütt kezdhettem elölről a fejtörést. És ezúttal valóban azzá vált, mert ami elsőre könnyen jött, az másodszorra már izzadtságos munka eredményeként. Olyannyira beette magát ugyanis a fejembe az első megoldásom, hogy nem tudtam tőle elvonatkoztatni. :-/
Azt hiszem, már maga a munkafolyamat is egy jó gyakorlat volt! :-D
Na, de sok beszédnek sok az alja!
Szerintem érdemes kipróbálnotok magatokat, és bónuszként megkapjátok az én megoldásaimat és az értékeléseket is. :-D
Íme a B csoport első feladata EPIKA témakörben:
1. Írj 5-6 soros leírást a megadott képek alapján! (max. 5-5 pont)
Madártávlatból igazán gyönyörű látvány – egy ékszerdoboz, melyben drágakövek ezrei szikráznak, holott az egész nem más, mint fém, beton és üveg. S íme a hőtérkép, mely feltárja előttünk a lényegét: dölyfösen magasba törő fehérek, akár a hegyvonulatból kiemelkedő hófödte csúcsok; hűvös kékek, mozdulatlanságukban elegáns, ugyanakkor sznob hirdetői a gazdagságnak; aranysárgák a csillogás és a káprázat világából; meleg vörösek a mozgalmas, boldog, hétköznapi jólét képviselőiként. És a sötét foltok, a láthatatlan de stabil réteg, ami ezt az egész illúziót összetartja.
"Egy percre sem tértél el a leírástól, amit mellesleg mesterien űzöl. A kacifántos mondatokat nem éreztem túlzásnak, sokkal inkább tette látványossá, mintsem érthetetlenné a leírásodat. Az egyik kedvencem, örültem neki. Egy fél sorral többet írtál, de ezt nem róttam fel.
5 pont"
– Jesszus, ki ez a félmeztelen nyikhaj? Hisz' csont és bőr, testére keresztet vetett az éhezés… Ja, hogy modell? Nos, akkor is gizda. Rendben, aláírom, hogy szépek a vonásai – talán túlságosan is –, de könyörgöm, mi ez a világvége tekintet?! Ha ezt perzselően hódító, delejes pillantásnak szánta, hát azt még gyakorolnia kell. Inkább néz ki egy falat kenyérért kolduló gyereknek, mint a nők tapasztalt bálványának. Bár, a szája talán megérne néhány nap ajtócsapkodást… úgy tíz év múlva.
"Szegény fiút bántod... Ez volt az első gondolatom, de térjünk a tárgyra. Elképesztően komikusan írtad le ezt a személyt, sokat derültem rajta. A tónusokat most egy kicsit elnagyoltad, de ez nem is baj, hiszen már az A feladatban megmutattad, hogy az is megy neked. Az élőbeszéd csak izgalmasabbá tette – gratulálok.
5 pont"
A patinás zsebóra a víztömegen át leszűrődő sejtelmes fényben varázslatosnak tűnt. A sós víz még nem kezdte ki a míves véseteket, még nem kebelezte be a máshol olyannyira burjánzó tengeri élővilág. Az üveglapon lágyan táncolt egy kósza fénysugár, a hosszan tekergő lánc azonban már csak ímmel-ámmal csillant eredeti arany színében – egykori gazdája nem fordított rá elég gondot, bár magát az órát láthatóan nagy szeretettel tisztogatta, vigyázta, tán egy párizsi románc emlékeként.
"A végére egy kicsit elszakadtál a leírástól, de mivel egy párizsi emlékről kezdtél írni – nem számíthatom hibának, hiszen az óráról sugárzik, hogy Párizsból van. Összekötötted a leírást a történettel, ügyes volt.
5 pont"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése