Plágium – sértés vagy dicséret?

Több blogos ismerősömmel megtörtént már, hogy írását más oldalán, más neve alatt látta viszont.
Én ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy aki az internet révén teszi közzé a műveit, annak bizony számolnia kell ezzel a lehetőséggel, mert sajnos, ami a világhálóra felkerül, az onnantól közkincs. Ezzel persze nem azt mondom, hogy mindenkinek szíve joga más munkájának gyümölcsét "ellopni", pláne sajátjaként feltüntetni, csak azt, hogy ez napjainkban szinte kivédhetetlen. :-/
Az egyetlen dolog, ami ilyen esetben szerintem vigasz lehet (persze a megfelelő lépések megtétele mellett), ha dicséretként fogjuk fel a dolgot. Elvégre az illető nem vette volna a fáradtságot művünk lementésére, közzétételére, ha nem tetszene neki, nem igaz?

A napokban én is érdekes felfedezést tettem, mégpedig az írásaimat illusztráló képek kapcsán.
Grapes többször is megkérdezte A szivárvány tövében fejezeteinél, hogy egyes képeket, jellemzően a főszereplőm festményeinek leírását, utólag szőttem-e bele a műbe, mert annyira passzolt a szöveg a beszúrt illusztrációhoz. Én ilyenkor mindig elmondtam neki, hogy ez nem véletlen, de nem azért, mert a talált kép leírását illesztettem be a műbe, hanem mert azokat a képeket bizony én szerkesztettem Photoshoppal a leíráshoz (Madison összes művét reprodukáltam ily módon :-D).
Most sokan azt mondanák, valamilyen szinten én is plágiumot követtem el, hiszen interneten talált képeket montázsoltam, módosítottam, hogy a végeredmény olyan legyen, mint a regényben, de a legtöbb illusztrációm színészek, filmjelenetek képeiből áll, amik valóban bárhol megtalálhatók a neten, maximum én kicsit átszabom őket, a szöveghez hűen (jelen tájképet például háttérképekből és néhány effekt felhasználásával montázsoltam).
Arra azonban nem számítottam, hogy ezek a képek aztán útra kelnek a világhálón és máshol látom viszont őket, hiszen csak a magam szórakoztatására alkottam meg őket, élvezetből, de korántsem művészi szinten.
Nos, mégis ez történt.
A Szivárvány tövében 13. fejezetében szereplő szivárványos tájkép például, úgy tűnik, sok mindenkinek felkeltette az érdeklődését.
A minap ugyanis a blogom statisztikáit böngészve azt is megnéztem, milyen keresési szavakkal jutottak el hozzám a legtöbben a google-t használva. Ezek között szerepelt a "a legszebb szivárvány fotók képek", ami kíváncsivá tett, vajon hogyan vezetett ez hozzám, így hát én is begépeltem a keresőbe, és bizony a google az én montázsomat hozza HARMADIKKÉNT a képtalálatok sorában!!! :-D
Itt nem álltam meg, rákkattintva a képre megnéztem annak részleteit, ahol felsorolásra kerülnek az azt tartalmazó oldalak, vagyis a találatok közül a legrelevánsabbak (a google fogalmaz így, nem én :-)).
És itt jött a meglepetés! Ez a tájkép, az enyémhez hasonló írásos blogok mellett, olyan oldalak illusztrációjává vált, mint pl. Söllei Ildikó Aura Spirituális Tanító weblapja, ahol éppen a szívmező-mátrixról ír, a Lelkitámogatás.hu, ahol egy hipnózisról szóló cikket színesít (érdekes, több hasonló is van, úgy tűnik a spirituális lelkeknek kifejezetten tetszik a képem), de ott van a Royal Life Fényterápia hivatalos oldalán is, és helyet kapott egy számítógépes háttereket kínáló blogon is.

Tudom, ez más, mintha valamelyik novellámat "vitték" volna el, vagy ha a képszerkesztést, mint művészetet űzném, abszolút saját alapanyaggal. Ha így történt volna, valószínűleg én is úgy érezném, hogy a "gyermekemet" rabolták el. Így azonban, hogy korántsem olyan horderejű a dolog, képtelen vagyok nem dicséretként felfogni a jelenséget. :-D

Érdekelne, ti hogy vélekedtek erről!
Írjatok bátran, az sem baj, ha vita kerekedik. 
Kíváncsi vagyok a véleményetekre!