Addig is, amíg a kétszemélyes kontrollcsoport (jelesül: édesanyám és húgom) rá nem bólint az Életeken át című művemre, hoztam nektek egy újabb régi verset. :-D
Csak a szokásos: depi, szomorúság, borúlátás...
Azt hiszem, ideje lenne újra verseket írnom, de ezúttal vidámakat, mert ennyi negatív energia már nekem is sok, amennyit a régi verseim árasztanak. :-S
FélelemFélelem szorítja szívem,
mikor felébredek.
Indulni kellene,
de mozdulni sem merek.
Új nap virradt rám,
az álmokat elkergetem;
Bár eszem azt súgja,
ne tegyem.
Ha kinyitom a szemem,
csupa rosszat látok,
mintha rám telepedett volna
egy rosszakaró átok.
Minden egyes nap
új problémát rejt,
s szívem rettenetes,
fájó tragédiát sejt.
(1996. november)
***
Kedves Diara!
VálaszTörlésHa jól számolom, akkor ez a vers egy 16 éves kamaszlány - a felnőtté válás küszöbén - útkereséséről, a korszak jellegzetes problémáinak megéléséről, a keresgélés közbeni bizonytalanságokról, és a mindannyiunkban meglévő félelmekről szól. Nincs ezzel semmi baj, különösen akkor, ha nem ebben a hangulatban éled azóta is az életedet, és abban a többi írásodat olvasva egészen biztos vagyok, hogy nem, tehát a versed szerintem nem kórjelző:-DDD
Üdv:
Katarina
Azt hiszem, jól látod! Szépen körülírtad... ;-)
VálaszTörlésÉs szerencsére tényleg nem ilyen hangulatban élem az életemet! :-) Ezért nem írok verseket úgy 12 éve... :-D
Én verseket csak rossz hangulatban szoktam olvasni, ill ha nem, pl most a Tiedet, akkor elraktározom olyan időkre, mikor nem vagyok jól. Ilyenkor a hangulatomhoz passzoló írásokat keresem, mert ezek megvigasztalnak, jelesül nemcsak nekem vacak a világ XD
VálaszTörlésSzeretem pl Petőfit, de falramászok a Befordultam a konyhába... jellegű dolgoktól.
Amúgy 16-18 évesen én is rengeteg verset írtam, de gőzöm sincs, hova tettem őket :(
Persze, lehet jobb így a világnak ;)
Én a versírással vagyok így... Olvasni bármikor, max, ha nem illik épp a hangulatomhoz, azt mondom rá, hogy nem tetszett. :-)
VálaszTörlésMár miért lenne jobb? Én pl szívesen olvasnám a verseidet (is) :-)