Csókpárbaj

Próbálok visszarázódni az írásba, ennek érdekében újra bekapcsolódtam a S.T.É.G. "játékába".
Hetente kapunk írással kapcsolatos feladatokat, amit adott maximális terjedelemben, legjobb tudásunk szerint, lehetőleg klisémentesen kell megoldanunk, utána pedig értékeljük és pontozzuk egymás írásait, ily módon kiválasztva a "Kihívás csillagát". :-D
A mostani feladatban csókolózni kellett:

Péter várakozó, vágyakozó tekintete Kata minden mozdulatát követte. Szíve választottja csak kávét főzött, ő mégis úgy érezte, ha nem csókolhatja meg, belepistul.

– Este ráérsz? – kérdezte végül torkát köszörülve.

– Az attól függ. Ha megint orvul letámadsz, ez lesz az utolsó alkalom.

Igen, igaza van – gondolta Péter –, legutóbb valóban csúnyán viselkedtem.

A gondolat egyáltalán nem váltott ki belőle bűntudatot, épp ellenkezőleg, csak vigyorogni tudott az emléken.

– Valld be, hogy tetszett. Sokat tanultál aznap.

– Szerénységed határtalan, Petikém, mint mindig.

A lány arca azonban megrezdült, így elárulta visszafojtott jókedvét.

Lehet, hogy nem is bánná, ha megcsókolnám. – A fiú morfondírozását a nyíló ajtó zavarta meg, pedig már éppen döntésre jutott.

– Gyerekek, a munka ugyan megvár, de az idő elszalad. Így soha nem lesz kész a díszlet.

– Rendben főnök, már itt sem vagyok. Akkor este. – Peti egy utolsó pimasz mosolyt villantott a lányra, mielőtt távozott az irodából.

***

– Gyere közelebb, ha mersz!

– Ne ingerelj, mert nagyon megbánod.

– Csak a szád nagy, de nyuszi vagy!

Péter ajkán elégedett vigyor jelent meg, amikor Kata dühödten megindult felé. Felettébb izgató látvány volt, ahogy dúlt-fúlt, miközben egy pillanatra sem esett ki a jól koreografált mozgásból – karja szép ívben lendült, lábizmai megfeszültek a szűk nadrág szövete alatt, háta egyenes tartásban, akárha vonalzóval húztak volna mellé láthatatlan támaszt.

– Na, ehhez mit szólsz, te Paprika Jancsi?

– Szép volt.

Az egyszerű dicséret, ami nélkülözött minden kihívást és élcet, végre elérte a kívánt hatást: Kata kizökkent, Péter támadhatott.

Szinte érzéki táncba kezdtek a hatalmas színpadon, egymást és a díszleteket kerülgetve. Szikrázott a levegő körülöttük, átvitt és szó szerinti értelemben is, ahogy a karjuk egymás felé lendült és a súlyos pengék összecsókolóztak. Fém fémet ért, összecsattanó hangjuk betöltötte a teret, mely ritmushoz alig hallhatóan csatlakozott zihálásuk. Kardjaik elváltak egymástól, majd újra összetalálkoztak – akár az évődő szerelmesek.

Péter végül egyetlen váratlan és ravasz húzással sarokba szorította Katát, s a két fémlap összesimult, nem volt hely a szétváláshoz – rideg csókjuk ezúttal elmélyült, több lett pillanatnyi érzelemkitörésnél. A kardot tartó karok megfeszültek, Katáé a szabadulás irányába, Péteré foglya felé. A pengék érces hangon súrlódtak egymáshoz, de egyikben sem volt annyi erő, hogy véget vessen az intim közelségnek.

Péter egy másodperc alatt döntött – megirigyelte fegyvereik helyzetét. Egy csavaros mozdulattal kisöpörte Kata ujjai közül a kardot, majd a sajátját is utána hajította. A fémes csattanás jelezte, hogy azok sem bírtak magukkal, a földön fekve sem válnak meg egymástól.

Péter még nyugtázta Kata meglepett reakcióját, de nem hagyott időt neki az esetleges védekezésre, azonnal támadott. Ajka tüzesen vette birtokba a lányét, ugyanolyan szikrákat csiholva, mint pár perce kardjaikkal, éppen csak a csattanás hiányzott. Ennél azonban sokkal szebb hang volt a válasz: egy halk, beleegyező sóhaj.

Meglepi (Zoe) és körkérdés

Sziasztok!

Hoztam nektek egy kis meglepetést… Már azoknak, akik szeretnék olvasni a Zoét. :-)
A S.T.É.G. legújabb feladata szerint egy párbeszédet kellett írnom, amire időhiány miatt a Zoe egyik dialógusát alakítottam át. Hiba volt, most már tudom :-P, mert oda nem illett, de erről beugrott, hogy ide viszont tökéletes ízelítő lenne. :-D
Viszont, a feladatnak köszönhetően rájöttem valamire, amit igazából eddig is tudtam, de most jóformán a képembe ordított: túl sok narrációt használok!!!
Az eredeti jelenetben szinte minden megszólalás után volt valami megjegyzés, amiben közöltem, hogyan beszélt az illető vagy épp mit csinált közben. valamennyit kitöröltem belőle, de valószínűleg még mindig túl sok maradt.

Nektek mi erről a véleményetek? Kell a narráció, jó, hogy elétek festi a teljes jelenetet, szinte filmszerűen vagy zavaró, megakasztja az olvasás – és a párbeszéd – lendületét? Mennyi az elég, mikor kevés és mikor sok?

Íme tehát a "majdnem-erdeti" Egy izgalmas nap reggele dialógus:

„Dél körül ébredtem meg a frissen főzött kávé konyha irányába csalogató illatára.

– Hogy kerülsz ide? – kérdeztem kissé élesen a tűzhely körül ténykedő Christ. – Várj, ne is mondd! Amit Luis olyan könnyedén megoldott hajnalban, az gondolom, neked se okozott problémát. Nem gondoltam volna, hogy ezt a fajta zárat ilyen egyszerű feltörni.

– Akár úgy is tehettem volna, de én inkább elkértem a pótkártyát Helentől – villantott felém egy fölényes vigyort.

– Én is kaphatok egy csészével? – kérdeztem a kávéfőző felé intve, miközben a kis asztal mellé telepedtem.

– Természetesen. 

Elém tett egy csészényit a gőzölgő italból  és már fordult is vissza a tűzhely felé, hogy még éppen időben megfordítsa a palacsintát. Az asztalon már minden készen állt egy kényelmes, kiadós és nem utolsó sorban, ízletes reggeli elköltéséhez.

– Minek köszönhetem ezt a fantasztikus kiszolgálást? – kérdeztem gyanakvóan, a juharszirupos üvegből csemegézve.

– Szeretnék elnézést kérni a tegnap, pontosabban a ma hajnalban történtek miatt. 

Egy újabb palacsinta ugrott tökéletes piruettet.

– Nem te törtél be éjnek idején. Kérjen bocsánatot Luis. – Felvetésemet szóra sem méltatta, mint lehetetlen kívánságot. – Apropó, a történtek – vontam magamra a figyelmét, mutatóujjamat a magasba tartva. – Szerintem, ha megnézed a telefonodat, egyetlen árva nem fogadott hívást sem fogsz találni rajta. – Jelentőségteljes kijelentésemet követően élvezettel lenyaltam az ujjamon végigcsordulni készülő szirupot. – Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vagy velük valójában, de jobban tennéd, ha nem becsülnéd alá őket. Szerintem igenis ellenőrizni akartak téged. És az a tény, hogy Luis ide mert jönni, azt bizonyítja, biztosak voltak benne, hogy nem leszel itt. Valamit nagyon elronthattunk, ha nem vették be, hogy együtt vagyunk. – Elgondolkozva kortyoltam bele a kávémba.

– Igazad van. Nem volt nem fogadott hívásom, megnéztem és David sem akart tőlem semmit. Pontosabban, mire odaértünk, az ügy hirtelen megoldódott nélkülem is. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy bármit is elrontottunk volna. De ha eddig nem is hitték el, most Luis a saját két szemével látta. – Szemtelen vigyor terült el az arcán, mire hozzávágtam egy galacsinná gyúrt szalvétát.

– Nagyon vicces! – húztam fel az orrom. – Mostanában túl sok férfi legelteti rajtam a szemét, ehhez képest lassan azt is elfelejtem, hogy nő vagyok. Mit gondolsz, az nagyon ártana a sztorinknak, ha felszednék valakit, aki nem a látszat kedvéért, és főleg nem akaratom ellenére stírölget? – Palacsintamajszolgatás közben fél szemmel felsandítottam rá, hogy lássam a hatást. Vajon mit szólna, ha beszélnék neki Keithről?

– Alapjában ásná alá a tervünket – válaszolta teljes nyugalommal. – De a megállapodás szerint hamarosan szakítunk, és akkor szabad a pálya. Kibírod még egy kicsit?

– Persze, ameddig csak akarod, drágám – hajtottam le a fejem alázatot színlelve.

– Hú, de pikírt vagy ma reggel. – Tekintete kutatva mélyedt az enyémbe enyhén felhúzott szemöldöke alól.

– Még csodálkozol?! Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy egy vadidegen férfi kajtat a lakásomban cseppet sem tisztességes szándékkal, mellőlem pedig egy másik, alig kicsivel jobban ismert alak ugrik ki, aki, nem mellesleg, még pisztolyt is ragad. Jobb helyeken olyan hisztit kaptál volna cserébe, hogy a füled is kettéállt volna! De látod, tőlem csak pár megjegyzésre futja – vágtam vissza enyhén idegsokkos stílusban. – Azt hiszem nem volt rám túl jó hatással az apám. Már azt is elfelejtettem, hogy viselkedik ilyen helyzetben egy igazi nő. A filmekben sikítoznak és toporzékolnak, de lehet, hogy inkább el kellene ájulnom.

– Igazad van. Ha egy olyan lányt fogtam volna ki, mint az említett filmek hősnői, valószínűleg már az intim borotvájával nyiszatolnám az ereimet. Apropó, neked van olyanod? – nézett rám hirtelen elkomolyodva.

– Intim borotvám?! – hörrentem. Ez még tőle is váratlanul ért.

– Igazából egy sima borotva jobb lenne. Annyira siettem vissza, hogy nem volt időm borotválkozni. – Hogy alátámassza az elhangzottakat, ujjait végighúzta sercegő borostáján.

– Borotvahabot is kérsz? Aloés – Ádáz küzdelemben legyűrtem egy nevetőgörcsöt, felkaptam az utolsó palacsintát a tányérról és megindultam a fürdő felé. – És miért nem mész haza megborotválkozni? – kérdeztem immár azt figyelve, hogy kerül közelebbi ismeretségbe a rózsaszín borotvámmal.

– Más dolgunk van.

– Mi ez a többes szám?

– Meghívást kaptunk Mr. Follow birtokára.

Fuldokolva próbáltam megszabadítani a légcsövemet a félrenyelt falattól.

– Rosszul hallottam – hápogtam. – Anthony Follow meghívott magához? Egy pincérnőt?!

– Jól hallottad.

– Miért?

– Mert jó a hallásod.

– Miért hívott meg? – Elkaptam a karját, hogy végre kénytelen legyen rám nézni.

– Látod, ez jó kérdés – nézett komolyan a szemembe.”

Utolsó feladatok és a dolgozatosztás :-D

A B. csoport 8-10. feladata, a befejező, LÍRA témekörben:

8. Egészítsd ki a verskezdő sort, további hárommal! (max. 15 pont)

Feladat: bokorrím, 7-11-7 szótagszám soronként.

Merengve gyújtottam világosságot;

Néztem a nyugvó napot:

úgy vöröslött, akárha lángra kapott,

tébolygó kínhullámok.

"13 pont"

9. Írj egy bemutatkozó akrosztikont a neved kezdőbetűivel! (max. 4 pont)

(Déli nappal ébrednék,

Illékony álmot befogva,

Az éj neszeit, mint szép zenét,

Remegő lelkem szavakba fonja;

A kép s a hang összhangja, bennem ily módon él.)

Démoni érintés, fröccsenő vér, szilaj vágyak és érzelmes sóhajok,

Fülledt alkony vagy hűvös hajnal – ha akarom, ez mind én vagyok.

"4+1 pont"

10. Adj címet a versrészletnek, mintha az egy különálló költemény lenne! (max. 2 pont)

Cím: Mosolyogj, Kedves!

Oh! ne nézz rám oly sötéten

Pályatársa életemnek,

Mint midőn az őszi-felleg

Húzza árnyékát a réten;

Nézz szelíden, nézz mosolygva:

Férfié az élet gondja.

(Arany János: Oh! Ne nézz rám, részlet)

"2 pont"

És akkor tadam, dobpergés!

94%-os eredményemmel az én dolgozatom sikerült a legjobban!!! :-D

Érdemes elolvasni virtuális osztálytársaim munkáit is, a pályázat blogján mindet megtaláljátok. Jó szemezgetést!

kisnovella.blogspot.hu

Ezúton is köszönet Gabriella Fishernek és társainak a pályázat elkészítéséért, a meghívásért és az értékelésért! :-)

Dolgozat 4. rész

Felpörögtek az események, véget ért a pályázat! :-)

A B. csoport 6-7. feladata, immár a DRÁMA témakörében (max. 7-7 pont):
(Számomra ezúttal a 6-os volt a legnehezebb.)

6. Fejezd be úgy a párbeszédet, hogy az egy tragédiából kiemelt részletnek tűnjön!

Első számú férfi Uram, hallotta mi történt Kovácsnéval?

Második számú férfi Nem, mi?

Első számú férfi Ó, szörnyűség! Péntek éjjel leégett a házuk, míg ő az édesanyját ápolta. Az ura volt otthon, meg a kis Katika, de a kislány bennrekedt. A Józsi nem tudta kihozni, pedig mindent megtett, meg is égett. Ma hallottam a kórházban, hogy zokogtak együtt. Mondtam is magamnak, legalább egymásban tartják a lelket… De ma reggelre a Józsi felakasztotta magát, nem bírt együtt élni a bűntudattal. Tudja, értem én, nekem is van egy lányom, de így magára hagyta azt a szegény asszonyt a bánatával. Én mondom, meg fog szakadni a szíve. 

"Csodás! Nagyon jó megoldás, igazi dráma hangulattal. A tragédiád szívbemarkolóan szomorú és döbbenetes egyben. Kiváló választ írtál!

7 pont"

 

7. Fejezd be úgy a párbeszédet, hogy az egy komikus műből kiemelt részletnek tűnjön!

Első számú férfi Uram, tudja hol áll maga?

Második számú férfi Nem, hol?

Első számú férfi Először is a tyúkszemes lábujjamon, épp a legkisebben – legalábbis az volt, míg maga dagadtra nem taposta. De, hogy ne csak magammal foglalkozzam, sorolnám… Először is, kérem, lépjen egyet balra, mert az esernyője éppen a feleségemet böködi farba; aztán, ha már ott van, nyisson ablakot, hogy kiengedje ezt a förtelmes szagot. Mit gondolt, nagyobb lesz a szerencséje, ha boksz helyett kutyaszart ken a cipőjére?! Hiába a babona, ezt a menetet bizony elbukta: a jegye ugyanis nem erre a vonatra szól, hanem arra.

"Több ízben sikerült megnevettetned. Tényleg komikus a jelenet, amit írtál. Az élőbeszéd is hihető számomra, szóval pontot levonni azt hiszem, itt sem tudok. Nagyon megy ez neked.

7 pont"

Dolgozat 3. rész

A B. csoport 4-5. feladata EPIKA témakörben:

4. Írd le egy fantasy lénnyel való találkozásod! /10-15 sor/ (max. 15 pont)

Lény: Troll

Helyszín: Kastély

Évszak: Tél

Ezt közvetlenül a lírai feladatok után írtam meg – azt hiszem, ez rá is nyomta a bélyegét. :-D

A fagy hívatlan vendégként tolakodott a kastélyba, nem lévén akadály számára sem a kőfal, sem a sötéten ásító kandallók sora. Lábaim élvezettel járták a végtelen lépcsőket, miket életösztönömtől hajtva vettem sorra.

Ugyanezen lábak voltak segítségemre az újabb fordulóban, hogy az orvul rám törő infarktust kihordjam. Lábadozásom egy pillanat volt csupán, a rettenet ólomsúlyként vágott kupán. Mit víziónak véltem, vígan lubickolt a létben. Hanyatt-homlok, hason-tarkón menekültem – méter vastag téli gúnyám dacára –, mikor a szörny felém mozdult oszlop lábain, s még oszlopabb karjait ölelésre tárta. Vesszen meg, ki ölelni vágyja!

Oly elánnal vettem a fokokat visszafelé, jobbra-balra, körbe-körbe, azt se nézve merre, hogy szinte minden sarkot, ajtót lekoccoltam, s az összes pókhálót magamra sodortam. Agyam veszettül járt a hangzavarban, mit fuldokló oxigéncserém és trappolásom együttesen varázsolt körém. A troll is fújtatott, akár a megvadult bivalycsorda – elég gyenge volt a lopakodó üzemmódja.

A következő sarkon befordulva a szélütés is meglegyintett, midőn a behemót váratlanul előttem termett. Ha lehet, most még rútabb volt, vedlő kígyóként foszlott a bőre, s csak az orra hegye volt pőre. Kacagva szólt – az én hangomon(?!): – Ha ily gyáva vagy, hát ne nézz tükörbe! 

"Ez a zárás nagyon érdekes volt. Megmentette előttem a szöveget, mert addig valahogy nem mozdítottak meg a soraid. Szépen megírtad, de valahogy jobban figyeltem a szavak szépségére, mint magára a történésekre. Sok a melléknév, amitől egy picit megült a dolog. De a befejezése tényleg izgalmasra sikeredett.

13 pont"

 

5. Fűzd egy értelmes mondatba a következő szavakat! (max. 5 pont)

Szavak: garast, értéktelen, persze, ér, asztalra

Értéktelen asztalra adtam ki egy garast, s ilyképpen persze, az máris éppen annyit ér. 

"Hahaha! Szóval a garas értéke az asztaltól függött? Számomra ez a megoldás a legviccesebb, de egyben a legegyszerűbb is. Látok benne kreativitást, mégsem adhatok rá max pontszámot. Így még egy kicsit hiányos.

2 pont"

 

Áruljátok már el, ki hogy értelmezi ezt a mondatot? Mármint a megoldásomat. Nagyon kíváncsi lennék…

Dolgozat 2. rész

Szóval a dolgozat… Íme a folytatás. :-D
Jó próbálkozást, olvasgatást! Várom a véleményeket!!! :-)

B. csoport 2-3. feladata Epika témakörben:

2. Írj egy adomát a megadott szavakkal! (max. 10 pont)

Szavak: revolver, gyilkosság, bűn, Isten, tisztítótűz

Bevallom, itt első lépésként utána kellett néznem, mi is pontosan az adoma…

Tragédia rázta meg a falu népét. Felebarátjuk, gondatlansága okán, saját fia életét vette.

Egy este együtt italozgatott a pap, a falu bírája és a hóhér.

– Kendtek szerint mi légyen az ítélet: élet, avagy halál? – kérdezte merengve a bíró, ujjai közt forgatva revolverét, mintha máris a második eshetőségen járna az esze. – Akárhogy is, gyilkosságról beszélünk.

– Hát, ha engem kérdez, bíró uram – felelte szakállát vakargatva a bakó –, végezzünk vele mihamarabb.

– Hogy mondhatsz ilyet, fiam?! Embertársunk életének kioltása a legfőbb bűnök egyike – háborodik fel a lelkész. – Isten a megbocsájtást hirdeti.

– Egyetértek, atyám – nyilatkozott az ítéletvégrehajtó, jókorát húzva korsójából.

Ivócimborái hűdötten bámultak rá.

– Nos, ha megszabadítjuk szegény fejét a földi pokoltól, Isten kegyéből, esélyt kaphat a tisztítótűzben bűnei megbánására – kezdte a magyarázatot, mire óvatos főbólintás volt a válasz. – Míg, ha élni hagyjuk… Nincs szörnyűbb büntetés, önnön emberségünk elvesztésénél.

"Tanulságos volt a történet, és itt ez volt a lényeg. Ügyesen használtad a szavakat, semmilyen kényszert nem éreztem bennük. Az elmesélés is tökéletes volt, választékos szavakkal tarkítottad az adomát. Emiatt gördülékenyebben ment az olvasás is nekem, szóval én különösebb kivetnivalót nem találtam az adomádban. 

10 pont"

3. Liza elutazik az országból, csak egy levelet hagy maga után, amiben felsorolja távozásának okait és egy vallomást tesz Andrásnak. Írd meg ezt a levelet! /Maximum 20 sor/ (Max. 20 pont)

Drága Andrásom!

El tudom képzelni, hogy most mennyire haragudhatsz rám, és hidd el, meg is értem, jogod van hozzá. Megsebeztelek, cserbenhagytalak, tudom. Mégis kénytelen vagyok arra kérni téged, értsd meg az indokaimat!

Te is tudod, tapasztaltad, hogy az utóbbi időben elég zavartan viselkedtem (és akkor még finoman fogalmaztam, igaz?). Nos, be kell vallanom neked valamit, amit már te is sejthettél egy ideje: beteg vagyok. Ne ijedj meg, nem halálos, vagy ilyesmi, de azért elég komoly, ezért nem maradhattam tovább veled.

Figyelj, kisapám! Csak azt ne hidd, hogy most sajnálnod kell! Nagyon is jól érzem magam a bőrömben, csak néha kicsit szűk, érted?! Szükségem van térre… és persze a pipogya dokik is levegőváltozást ajánlottak. Na, azok is megérik a pénzüket! Na, de a lényeg, hogy bírlak ám, szóval ne vedd magadra. Inkább vedd fel te is a nyúlcipőt, aztán ugorj fejest az életbe! Carpe diem, kisapám, carpe diem!

Azért remélem, nem felejtesz el, édes. Én biztos nem foglak! Főleg azokat a fülledt, nyári éjszakákat! Óh, az a kreatív, játékos szexualitás, az a szexi, izzadtságtól sikamlós test! Nyami! Csak eszembe jutsz abban az ormányos nadrágocskában és máris nedves lesz a bugyim tőled. Bár itt lennél velem, hogy enyhítsd ezt az édes gyötrelmet, hogy ajkad hűvöse elolthassa a bennem tomboló vágy tüzét, hogy…

Ne haragudj, mi én csak Keress más bukszát, kisapám Csóközön, édes.

Puszilunk és szeretettel gondolunk Rád.

Liza 3x

 "Wow! Feltételezem a betegség az skizofrénia, nem egyszerű ketté, hanem háromfelé szakadása az elmének. Persze, meglehet, hogy tévedek – de nekem ez volt az első gondolatom a vallomás elolvasása után. Nagyon izgalmas volt, sokat mosolyogtam rajta. Egyszerűen fenomenális a megoldásod, gratulálok.

20 pont"

Újra az iskolapadban

…még ha csak egy pályázat erejéig is. :-)

Egy igazán különleges és nagy kihívást jelentő pályázatra kaptam meghívást nemrég.

A különlegessége abban rejlett, hogy bár írói pályázat, mégsem egy adott művet kellett produkálni, a kihívást pedig a feladatok összetettsége adta (mert bizony több is volt) és néha azok fajtája.

És, hogy a címet is értsétek, az egészet egy dolgozat formájában kaptuk meg, amelyben 3 témakörben – epika, dráma és líra – összesen 10 feladatot kellett megoldanunk, ráadásul A/B csoportban. :-)

Meg kell hogy mondjam, nem kis nehézség árán tudtam határidőre beadni a sajátomat.

A legnagyobb problémát az okozta, hogy a feladatok megérkeztekor én azonnal belevetettem magam a dolgozatírásba, mert a lírai feladatoknál elkapott az ihlet, olyannyira, hogy aztán ez továbblendített a többire is. :-) Ez csak azért volt gond, mert munka közben felmerült bennem néhány kérdés az egy mondatos feladat-meghatározások kapcsán, és én "balga" kérdeztem… Az azt követően kapott részletesebb instrukciók alapján pedig több helyütt kezdhettem elölről a fejtörést. És ezúttal valóban azzá vált, mert ami elsőre könnyen jött, az másodszorra már izzadtságos munka eredményeként. Olyannyira beette magát ugyanis a fejembe az első megoldásom, hogy nem tudtam tőle elvonatkoztatni. :-/

Azt hiszem, már maga a munkafolyamat is egy jó gyakorlat volt! :-D

Na, de sok beszédnek sok az alja! 

Szerintem érdemes kipróbálnotok magatokat, és bónuszként megkapjátok az én megoldásaimat és az értékeléseket is. :-D

Íme a B csoport első feladata EPIKA témakörben:

1. Írj 5-6 soros leírást a megadott képek alapján! (max. 5-5 pont)

A - városkép

Madártávlatból igazán gyönyörű látvány – egy ékszerdoboz, melyben drágakövek ezrei szikráznak, holott az egész nem más, mint fém, beton és üveg. S íme a hőtérkép, mely feltárja előttünk a lényegét: dölyfösen magasba törő fehérek, akár a hegyvonulatból kiemelkedő hófödte csúcsok; hűvös kékek, mozdulatlanságukban elegáns, ugyanakkor sznob hirdetői a gazdagságnak; aranysárgák a csillogás és a káprázat világából; meleg vörösek a mozgalmas, boldog, hétköznapi jólét képviselőiként. És a sötét foltok, a láthatatlan de stabil réteg, ami ezt az egész illúziót összetartja.

"Egy percre sem tértél el a leírástól, amit mellesleg mesterien űzöl. A kacifántos mondatokat nem éreztem túlzásnak, sokkal inkább tette látványossá, mintsem érthetetlenné a leírásodat. Az egyik kedvencem, örültem neki. Egy fél sorral többet írtál, de ezt nem róttam fel.

5 pont"

B – személy

– Jesszus, ki ez a félmeztelen nyikhaj? Hisz' csont és bőr, testére keresztet vetett az éhezés… Ja, hogy modell? Nos, akkor is gizda. Rendben, aláírom, hogy szépek a vonásai – talán túlságosan is –, de könyörgöm, mi ez a világvége tekintet?! Ha ezt perzselően hódító, delejes pillantásnak szánta, hát azt még gyakorolnia kell. Inkább néz ki egy falat kenyérért kolduló gyereknek, mint a nők tapasztalt bálványának. Bár, a szája talán megérne néhány nap ajtócsapkodást… úgy tíz év múlva.

"Szegény fiút bántod... Ez volt az első gondolatom, de térjünk a tárgyra. Elképesztően komikusan írtad le ezt a személyt, sokat derültem rajta. A tónusokat most egy kicsit elnagyoltad, de ez nem is baj, hiszen már az A feladatban megmutattad, hogy az is megy neked. Az élőbeszéd csak izgalmasabbá tette – gratulálok.

5 pont"

C – tárgy

A patinás zsebóra a víztömegen át leszűrődő sejtelmes fényben varázslatosnak tűnt. A sós víz még nem kezdte ki a míves véseteket, még nem kebelezte be a máshol olyannyira burjánzó tengeri élővilág. Az üveglapon lágyan táncolt egy kósza fénysugár, a hosszan tekergő lánc azonban már csak ímmel-ámmal csillant eredeti arany színében – egykori gazdája nem fordított rá elég gondot, bár magát az órát láthatóan nagy szeretettel tisztogatta, vigyázta, tán egy párizsi románc emlékeként.

"A végére egy kicsit elszakadtál a leírástól, de mivel egy párizsi emlékről kezdtél írni – nem számíthatom hibának, hiszen az óráról sugárzik, hogy Párizsból van. Összekötötted a leírást a történettel, ügyes volt.

5 pont"

Aranymosás 2-3. forduló + Zoe meglepi :-D

Kicsit le vagyok maradva, tudom, de csak itt. A fordulóra szánt írások akkor születtek, amikor ki volt írva a feladat. Pontosítok: nem akkor születtek, mert már kész művekből emeltem ki és írtam át őket... Ellustultam, így, hogy már nem kötelező. :-P

2. Feladat

"Írj egy max. 100 szavas humoros történetet, szituációt E/3-ban elmesélve, párbeszéd nélkül. Épülhet sci-fi, fantasy elemekre, de nem kötelező."

 

A humorosnak szánt jeleneteket szerintem mindenki felismeri, aki olvasta az eddigi műveimet, még így, E/3-ba átírva is. Nem tudom, megállták volna-e a helyüket, de nekem a mai napig is ez az egyik kedvenc novellám. :-D

A nő dühösen csapott az ébresztőórára, mintha az tehetne róla, hogy fel kellett ébrednie. Fél év alatt körülbelül húsz órát tett tönkre hasonlóképpen. Mára ez már a napi rutin része. Ahogy kikászálódott az ágyból, fogta a kissé gyengélkedő ketyegőt, kimentette belőle a tökéletes erőnlétnek örvendő elemeket és a fürdőbe menet kidobta a szerkezetet a kukába. A húga, aki jó kapcsolatukban bízva nem átallja kifigurázni a hibáit, születésnapjára majd' egy kamionnyi ócska ébresztőórát vett neki. Nála nem is fértek el, anyjáéknál tárolja őket és hétvégenként hoz egy hétre való mennyiséget. Minőségüket tekintve se bírnák sokkal tovább, de nála kifejezetten egyszer használatosak.

A gettóban élni abszolút biztonságos. Múltkor is hazafelé tartott egy fiatal nő, amikor hirtelen tucatnyi suhanc termett előtte és nem éppen udvarias hangnemben, felemlegetve már rég halott fel- és még meg sem született lemenőit, valamint az összes szenteket, arra kérték, adja át az értékeit. Némi csoportterápiát is kilátásba helyeztek, arra az esetre, ha nem tetszene az ötletük. Ekkor jelent meg az egyik házbéli lakó hűséges sleppjével együtt. Azonnal felmérték a helyzetet és teljes mellszélességgel felsorakoztak mögötte. Egyetlen további hangos szó nélkül elkergették a támadóit. Igaz, utána ők vették el a táskáját, de a veszteséget így legalább betudhatta a közös költségbe.

3. Feladat

"Írj egy max 200 szavas párbeszédet egy férfi és egy nő között úgy, hogy sem a megszólítás, sem a szöveg tartalma nem utal a nemre. Az, hogy melyik beszélő kicsoda, csakis a stilisztikából derülhet ki. Narráció sem lehet, CSAK párbeszéd. A szituáció, tartalom mindegy, lehet vita, egy program megbeszélése, munkahelyi beszélgetés, fantasy párbeszéd vagy bármi más. 

Kizárást okozó hiba: Bármely narráció pl a lány bólintott, mondta Anna, megigazította a kontyát stb. Megszólítások: néven, rokoni kapcsolat szerint stb. Nemi sztereotípiák a beszélgetésben: Elmosogattál, drágám? Megyek a fodrászhoz/focizni stb. Külsőre utalás: Csinos a hajad. Hol a páncélod? 

Segítség: figyeld meg, hogyan beszél a környezeted! A nők és a férfiak másképp használják a nyelvet. Nem az a lényeg, mit mondanak, hanem az, HOGYAN. Érdemes a nemi szerepektől semleges témát keresni"

A férfi-női párbeszédek meglepetések, ugyanis a Zoéból vettem őket - persze ezeket is átalakítottam kicsit, hogy megfeleljenek a kiírásnak. Remélem, tetszeni fognak és kellőképpen felcsigázzák az érdeklődéseteket. :-)

– Ne őrülj meg! Meg akarsz halni?

– Miről beszélsz?

– Nem láttál még hurrikánt?! Ha nem kerülünk biztos helyre fél órán belül, nekünk annyi. Menjünk vissza.

– Én oda vissza nem megyek!

– Légy oly szíves, és ezúttal ne üss le! Ha nem akarsz a vihar áldozatainak a listáján szerepelni, gyere velem!

– Na persze! A bent történtek után miért is ne bíznék az első idegenben, aki az utamba kerül. Még a nevedet sem tudom!

– Ó, elnézést, megfeledkeztem az alapvető illemszabályokról! Talán elnézed nekem, hogy a körülményekre való tekintettel jelenleg nem az etikett foglalkoztat!

– Te mit szeretsz csinálni, ha épp nem dolgozol?

– Két dolgot imádok: a filmeket és fényképezni. Mindig is fotóriporter akartam lenni. Mi van? Miért nézel így rám?

– Nem tudom… Inkább aktív pihenés pártinak gondoltalak. Szörfözés, lovaglás, falmászás…

– Néha punnyadni is kell, a fotózás pedig nagyon is aktív kikapcsolódás. Nem holmi műtermi képekre gondoltam. Ha van egy kis szabadidőm, fogom magam és megyek amerre látok. Egy kis sziklamászás sem akadály, ha az áhított téma és közém áll.

– Így már stimmel. Már azt hittem csődöt mondott az emberismeretem.

Kiderül számotokra, hol beszél nő és hol férfi? Érdekelne... :-D

Katarinának és Artairnak

Ez aztán az aktivitás! Gyerekek, nem kellett volna... Alig bírtam moderálni a rengeteg hozzászólást! :-P

Na, sebaj! Két hűséges és érdeklődő olvasóm kedvéért, mivel mindketten ugyanazt a két lehetőséget választották, félig meddig mindkettőt teljesítem. :-D

Pontosabban az egyiket félig, ami már meg is történt, ugyanis a Zoe oldalon már a javított, átdolgozott előszó van fent, ami hosszabb is, jobb is, mint a régi volt. :-D Ez ugyan szó szerint véve nem új részlet, de elég sok változás történt benne. :-D

De, hogy ne tűnjek hálátlannak, ezennel ünnepélyesen megígérem Atrairnak és Katarinának, hogy még a napokban hozok egy új részletet is. :-D

És a másik választható/választott opció, az Aranymosás 1. fordulójára írt szösszeneteim, és egy kis magyarázat. :-D

A feladat: "Írj egy 100 szavas szerelmes levélrészletet. Ne vicceld el! Érezze a címzett, hogy belé valóban szerelmes az író."

Az elsőt azonnal megírtam, amikor kikerült a FB-ra a feladat. Az valóban zsigerből jött, olyan gyorsan, mint maga a szerelem, aminek szól, de mire rászántam magam, hogy feltegyem, addigra már volt egy szinte megszólalásig hasonló, így passzoltam.

Íme:

Gyűlölöm, hogy szemed káprázatos zöldje elkábított és engedtem, hogy hamis érzelmeid igaz mása birtokba vegye a szívemet. Gyűlölöm, hogy a veled töltött hónap volt életem legszebbje, amit azóta senki és semmi nem tudott felülmúlni. Gyűlölöm, hogy lecseréltél, akár egy használt autót, a fájdalmat, amit éreztem és hogy kifacsart szívem ezek után is érted dobogott. Gyűlölöm, hogy azt a másikat jobban szeretted nálam, ez mégsem volt elég. Gyűlölöm, hogy az életet és a boldogságot, amit megtalálni véltél, egyszerűen eldobtad magadtól és feladtad a küzdelmet. Gyűlölöm, hogy ez jobban fájt, mint a szakítás. De legfőképp azt gyűlölöm, hogy téged mégsem tudlak gyűlölni.

A másodikért már meg kellett küzdenem, jóval tovább érlelgettem, melengettem, míg sikerült olyanra formálnom, amivel már meg voltam elégedve, megint csak azt kell írnom, mint az érzést, amiről szól. :-)

A vívódást mutatja, hogy ebből két verzióm is van. 

Tizenegy év... Nem hittem, hogy eljutunk idáig. Most már bevallhatom, féltem a magánytól, de éppúgy megrémisztett közeledésed is. Lelkem minden rezdülésével meg akartam felelni, azt és úgy tenni, ahogy hitem szerint elvártad tőlem. Már tudom, hiábavaló volt küzdelmem, mert nem létező elvárásoknak lehetetlen megfelelni. Hiszen te soha nem szabtál feltételeket, nem kértél, csak elfogadtál. Kitartottál bizonytalanságom közepette, vártál rám, mikor még magam sem tudtam, érdemes-e, s még ma is változatlanul mellettem állsz. Nekem több idő kellett, talán túl sok is, de tudnod kell, neked köszönhetem, hogy végül sikerült. Mert megtanítottál rá – élni, újra bízni... és igen, erre is: szeretlek.

Túlcsordul a szívem, ahányszor lányaink szemébe nézek, mert bennük is látlak Téged. Téged, aki szerettél akkor is, mikor viszonzást nem remélhettél, kitartottál bizonytalanságom közepette, vártál rám, mikor még magam sem tudtam, érdemes-e, s még ma is változatlanul mellettem állsz. Megtanítottál túlélni, újra bízni és érezni. Mindig azt kaptam tőled, amire épp szükségem volt – vigaszt, támaszt, biztonságot, szeretet – miáltal egyszerűen nélkülözhetetlen lettél számomra. Te lettél a forrón melengető nap, a cirógató fuvallat, az enyhet adó árny, a kápráztató szivárvány... Minden, ami nem csupán élhetővé teszi a létezést, hanem megadja azt a pluszt, hogy akarjak is élni. Mert Érted megéri.

A harmadik jóformán brahiból készült, mert meguntam, hogy bármi eszembe jut, mire felraktam volna, volt legalább három hasonló. :-S Ennyire sablonos lennék?! Hát elkezdtem játszani... Az eredményt olvashattátok a FB-on is:

Szívem vad dobszólóval, őrült, féktelen vágtával
Zengi érzelmeim igaz voltát, szenvedélyem mély tüzét.
Engedd hát, hogy elérjen hozzád e forró fuvallat, s a
Remény szivárványa felragyogjon, elűzve a szürkeséget,
Erósz által s általad, monoton létem csillagmentes mennyboltjáról.
Te vagy a minden, az álom és a valóság, a könny és a mosoly,
Létezésem egyetlen forrása, a jövőm kulcsa, bűneim megváltása,
Elmém lázas látomása, mely még a halált is szépre váltja.
Kellesz nekem!

Mára ennyi volt!

De hamarosan hozom, amit megígértem. :-D

Szép estét mindenkinek!

Aranymosás

Hali!

Hoztam a beígért érdekességet. :-)

Biztos sokan tudjátok, hogy a Könyvmolyképző elindított egy amolyan netes tehetségkutató versenyt a FB-on, az Aranymosást. Nos, én is indulok a megmérettetésen, mert úgy vagyok vele, ha nyerni nem is nyerek, a feladatok révén sokat tanulhatok, de ha másra nem is jó, agytornának tökéléletes. Nem mellesleg, ilyen ihletszegény és lusta időszakaimban is rávesz, hogy ha csak egy picit is, de írjak. :-P

Szóval a napokban beindult a gépezet a 0. (próba)fordulóval.

Akik ismernek, vagyis akiknek készítettem már pl. borítót :-D, tudják, ha valamire rákattanok, nem tudok leállni. Így volt ez most is. nekiálltam a feladat teljesítésének, és kapásból megírtam több verziót. Másnap elolvastam, és a szerintem leginkább megfelelőt tovább cincáltam. Harmadnap megint újabbat írtam és így tovább... :-D

Így aztán született pár rövidke jelenet, amiket most ti elolvashattok, úgy, ahogy megalkottam őket, a készítés és változtatások sorrendjében. Megfigyelhetitek hogy néhol csupán a szavakkal játszottam módosításkor vagy mondatokat írtam át, illetve hogy egyes szavak, kifejezések megragadtak bennem, amit aztán továbbvittem egyik-másik leírásba. :-D

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy ha van kedvetek, pontozzátok őket. 0-5-ig a hatást, a stilisztikát és a feladatkiírásnak való megfelelést.

A feladat a következő volt:

„Írj egy max. 100 szavas leírást egy emberről, aki félelmet kelt, anélkül, hogy használnád a 'félelmetes, rémisztő, ijesztő, baljós, kegyetlen, pszichopata, elmebeteg' szavakat. ...

 Nem kell konkrét embernek lennie (pl Józsi bácsi), de az egyszerűbb ám. (viszont ember fajú legyen, ne vérfarkas stb) ... EMBERRŐL írjatok, és elsősorban LEÍRÁSt. (minimális cselekmény lehet).”

Akár meg is számolhatjátok, mindegyik pontosan 100 szó. :-D

Jó szórakozást! :-P

1. 

Ez a nő apró termete, fekete, hullámos haja és rózsás babaarca ellenére ördögibb volt, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Az egész megjelenése bénítólag hatott rám, s az elmém már azelőtt feladta a küzdelmet, mielőtt a testemet támadás érte volna. Kivert a víz, amikor átható kék tekintete az enyémbe fúródott. A pillantása vágott, akár a borotvapenge, írisze úgy csillogott a sötétben, mint jégcsap a napsütésben. Felém hömpölygő gyűlölete letaglózott. Teste, mint egy felajzott íj húrja – a vékony ruha alatt tisztán kivehető volt, ahogy izmai megfeszültek. Ujjai karmokként meggörbülve várták, hogy megsebezhessenek. Szinte fizikai fájdalmat okozott elviselnem már a látványát is.

2.

Apró termete, fekete, hullámos haja, rózsás babaarca ellenére ebben a pillanatban hátborzongatóbb volt, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Az egész megjelenése bénítólag hatott rám, s az elmém már azelőtt feladta a küzdelmet, mielőtt a testemet támadás érte volna. Kivert a víz bosszúszomjtól eltorzult arckifejezése láttán. Pillantása vágott, akár a borotvapenge, írisze úgy csillogott a sötétben, mint jégcsap a napsütésben. Felém hömpölygő gyűlölete letaglózott. Teste, mint egy felajzott íj húrja – a vékony ruha alatt tisztán kivehető volt, ahogy izmai megfeszültek. Finom kezén kidagadtak az inak, amikor ökölbe szorította szépen manikűrözött ujjait. Szinte fizikai fájdalmat okozott elviselnem már a látványát is.

3.

Apró termete, fekete, hullámos haja és rózsás babaarca ellenére ebben a pillanatban hátborzongatóbb volt, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Kivert a víz bosszúszomjtól eltorzult arckifejezése láttán. Pillantása vágott, akár a borotvapenge, írisze úgy csillogott a sötétben, mint jégcsap a napsütésben. Felém hömpölygő gyűlölete letaglózott. Teste, mint egy felajzott íj húrja – a vékony ruha alatt tisztán kivehető volt, ahogy izmai megfeszültek. Ökölbe szorított kézfején kidagadtak az inak, s egész lénye forrt a kitörni készülő indulattól. Hirtelen, mintha végleg megbomlott volna az elméje, hátravetett fejjel üvölteni kezdett, s szépen manikűrözött körmeivel véres nyomokat szántott könnyáztatta arcán, majd őrjöngve felém vetette magát.

4.

A megszokott alkoholbűz elárulta indulatai mozgatórugóját, de ez mégis más volt. Nem a már ismert keserűség homályosította el látását, hanem a vak gyűlölet. Mindig mosolytalan arcán ajkai most felfelé görbültek, de ebben nem volt semmi köszönet. A szokatlan igénybevételtől egy izom lüktetve rángott a bal szeme alatt. Szinte érezni véltem, hogy egyre közeledő léptei alatt megremeg a föld. Éles fájdalom emléke rántotta görcsbe a gyomrom, látva a nadrágszíjat kioldó mocskos ujjakat, amikor azonban a gyűlölet mellett kéjvágy szikrázott fel az avarbarna szemekben, tudtam, ezúttal nem az övcsat lesz a fegyver. A cipzár sercenése a téboly határára taszította menekülni vágyó tudatomat.

5.

A nyüszítő hang hatására, mint egy rosszul összerakott robot, a férfi hirtelen összefüggéstelen szóáradatot zúdított kis túszára, majd felvéve a földre helyezett vadászkést, érzelemmentesen, jajszó nélkül a saját combjába vágta. Vére erős sugárban spriccelt a kislány ruhájára, azonnal vörösre festve azt. Suzy velőtrázó sikolyától összecsikordultak a fogaim, de a férfinak szeme sem rebbent. Úgy meredt a sokkhatástól rángatózó kislányra, mintha hirtelen az összes érzéke működésképtelenné vált volna. Az imént elég volt egyetlen nyüszögő hang, hogy a szívélyes csevej vérontássá váljon, most meg akárha süket lenne. Vajon mi kell ahhoz, hogy a pasas végérvényesen bekattanjon és a lány legyen dühöngése célpontja?!

6.

Cipőm sarka egyre gyorsuló ütemben kopogott a járda repedezett kövezetén. Még nem láttam és nem hallottam semmit, ami riadalomra adott volna okot, de a bőrömön már éreztem a veszélyt. Amikor az idegen léptek zaja eljutott hozzám, szinte megkönnyebbültem. Lesve hátrapillantottam, de akár szembe is fordulhattam volna vele. Meg sem próbált rejtve maradni, világos öltözéke jelzőfényként virított az éjszakában. Rezzenéstelenül fogadta kíváncsiskodásomat. Hűvös volt és közönyös. A zöld szemek élettelen smaragdként csillantak az utcai lámpa fényében. Arckifejezése semmilyen érzelmet nem tükrözött, mégis meghűlt bennem a vér. Tekintete egyetlen üzenetet sugárzott felém, akárha egyenesen a fejemben hallottam volna a hangját: szenvedni fogsz!

7.

Csupán egyetlen ember létezik, aki el tudja érni, hogy eluralkodjon rajtam a pánik és az agyam vészjeleket küldjön testem minden egyes neuronjának. Nincs olyan nap, hogy ne kellene megküzdenem vele, elviselnem a tébolyt és a vak rémületet a tekintetében, miközben könnymaszatos arcát sikálja elszántan, hogy nyoma se maradjon gyengeségének. Remegő kezei minden reggel végigszántják kócos fürtjeit, mielőtt kétségbeesett rohanásba kezd, versenyfutásba az idővel, hogy kapjon egy kis haladékot – csak még néhány hetet, napot, órát – annak ellenére, hogy szíve szerint feladná a harcot.

A vekker hangja élesen rikolt bele a csendes félhomályba, s nekem ismét szembe kell néznem önmagammal.

8.

Nem volt csúnya, sem ápolatlan, divatos farmerja és lezser, láthatóan drága inge pénztárcája vaskosságát is sejtette. Igencsak felpezsdült volna tőle a vérem, ha... ha előkelő Don Juan-álarcán nem süt át a gátlástalanság. Az avarbarna szemeket a vadászat izgalma élénkítette, szinte perzselt a pillantása. Mindehhez ott volt az a sunyi testtartás – akaratlanul is azon kezdtem gondolkodni, mi rejtegetnivalója lehet. Kéjvágy és türelmetlenség vibrált körülötte, szinte kézzelfoghatóvá téve gerjedelmét. Elutasítóan félrenéztem. Amikor ismét a látóterembe került, önkéntelenül felsikkantottam. Az érdeklődést sötéten gomolygó megvetés és gyűlölet váltotta fel az arcán, és az egyik szeme ideges rángásba kezdett, akár egy emberi pokolgép visszaszámlálója...

9.

Nem volt csúnya, sem ápolatlan, divatos farmerja és lezser, láthatóan drága inge pénztárcája vaskosságát sejtette. Biztos felpezsdült volna tőle a vérem, ha Don Juan-álarcán nem süt át a gátlástalanság. Az avarbarna szemekben a vadászat izgalma keveredett magabízó arroganciával. Mindehhez ott volt az a sunyi testtartás – akaratlanul is azon kezdtem gondolkodni, milyen sötét rejtegetnivalója lehet. Kéjvágy és türelmetlenség vibrált körülötte, szinte kézzelfoghatóvá téve gerjedelmét. Elutasítóan félrenéztem. Amikor ismét a látóterembe került, önkéntelen pánikreakció lett úrrá rajtam. Az érdeklődő, csábítónak szánt mosolyt sötéten gomolygó megvetés és gyűlölet váltotta fel és az egyik szeme ideges rángásba kezdett, akár egy emberi pokolgép visszaszámlálója.

Érdekes gyakorlatok

Először is, szeretném felhívni idetévedő, rendszeresen erre járó írogató olvasóim figyelmét egy pályázatra! Ha érdekelnek a kihívást jelentő feladatok, érdemes bekukkantani Natty oldalára, aki ezúttal, ha lehetséges, még komolyabban meg kívánja dolgoztatni pályázóit.

A mostani feladat lényege, hogy négy Arany János ballada közül kell választani egyet, melyet aztán át kell ültetni novella formába.

Bővebb információkat a fentebb linkelt oldalon találtok. :-) Aki kedvet érez, hogy kipróbálja magát - és nem fél a szigorú kritikától -, jelentkezzen bátran!

Másodszor...

Nemrég rábukkantam egy oldalra, ahol írással kapcsolatos bejegyzéseken kívül érdekes feladatokat is találhat az érdeklődő.

A jelenlegi két részből áll - jelen idő, mert még lehet csatlakozni: mindkettőben érzésekről, gondolatokról kell írni, de míg az egyik részben a nem mindennapi szemszög teszi ezt érdekessé, addig a másikban az a tény, hogy versbe kell önteni őket. Az már csak hab a tortán, hogy mindezt egy-egy komment terjedelemben (kb. 4096 karakter), azt átlépni nem lehet. Hogy ez nehezíti vagy könnyíti a dolgot, azt ki-ki döntse el maga. :-D

Részletek a Pennát a kézbe! oldalon.

Mivel a gyakorlat nem névtelenül zajlik, semmi akadályát nem látom, hogy ne osszam meg veletek itt is a született műveket. :-)

Jó olvasást!

1. feladat
Választott téma: Megmagyarázhatatlan kötelék

"Próbáljátok átérezni egy baba gondolatait, élményeit, aki még szinte semmit sem látott igazán a világból, s mindent csak az édesanya tapasztalatai által érez és gondol. Képzeljétek magatokat a helyébe és fogalmazzátok meg azt az érzést, ami egy anya és gyermeke között kialakulhat a születés előtt. Próbáljátok az ő gondolatai által bemutatni azt a világot, amelyről egyelőre csak képzelődhet, azokat az embereket, akik már most szeretik őt... akiknek megismerésére pár hónapot még várnia kell:)"

Ő és Én, Mi egyek vagyunk

Dob-dob, dob-dob… Ssssss…

Mi ez? Hol vagyok?

Puha, kényelmes és meleg. Lebegek. Ringatózom. Jó itt. Maradok.

Dob-dob, dob-dob… Ssssss…

Jé, változom! Minden ugyanaz, és mégis más. Elalszom, és mire felébredek, Én már nem is biztos, hogy Én vagyok. De nem félek. Nem vagyok egyedül. Tudom. Ő velem van. Ringat, simogat, szeret. Érzem. Ő és Én, Mi egyek vagyunk.

Dob-dob, dob-dob… Ssssss…

Behunyom a szemem és csak élvezem a monoton, megnyugtató mormolást, dobolást.

Mmm-mmm-mmmm…

Dúdol. Szeretem a hangját. A legszebb hang a világon. Körbeölel és melegít, akár a víz, ami körülöttem susog. Nekem énekel. Álmos vagyok.

Dob-dob, dob-dob… Ssssss…

De mi volt ez?! Mi ez a rázkódás, ez a zaj? Szomorú, sír. Ez nem tetszik. Bumm! Hé, itt vagyok! Ez nem jó, nem akarom! Félek! Durr-durr! Rám figyelj! Dúdolj nekem! Szeress engem! Te és Én, Mi egyek vagyunk!

Elfáradtam.

Dob-dob, dob-dob… Ssssss…

Lágy dörmögés ébreszt. Őt is ismerem már. Szeretik egymást és mindketten szeretnek engem. Érzem. Már semmi baj. Ő örül, kacag. Mindig vidám, ha Vele van. Megint minden rendben. Jó itt. Maradok.

Dob-dob, dob-dob… Ssssss…

Valami más. Jaj, most félek. Ez fáj! Szorít! A dübörgés egyre gyorsabb, a surrogás szinte fülsiketítő. Ő is fél! De miért nyom így össze?! Durr-durr! Bumm! Nem tudok megfordulni, alig kapok levegőt! Bumm-bumm! Túl szűk a hely.

Melegség sugárzik felém, magához vonz, hát engedek a néma hívásnak. Odagömbölyödöm. Kellemes, simogató érzés. Szeret! Érzem. A szorítás enyhül, a hangzavar is elcsitul végre. Ha Ő nyugodt, én is az vagyok. Ő és Én, Mi egyek vagyunk. Jó itt. Még maradok.

Dob-dob, dob-dob… Ssssss…

Nem férek el! Helyet akarok! Forogni akarok! Bumm! Durr! Bumm-bumm-durr!

Jaj, mit csináltam? Aú! Megint fáj. Megint szorít!

Mi ez? Fény? Furcsa. Bántja a szemem. De mégis tetszik, nagyon szép.

Túl erős a fény! Valami húz! De nekem jó volt itt. Maradni akarok!

Dob-dob-dob-dob-dob…! SSSSSSSSSS…!

Segítség! Megsüketülök! Összeroppanok! Megfulladok!

Mennem kell. Érzem. Pedig jó volt itt. De nem maradhatok.

– Sss… Mmm-mmm-mmmmm…

2. feladat
Választott kép:

Világok harca

Minden mi számomra létező,
Számukra káprázat csupán,
S mi képzelt lényeimnek való,
Nekem csak álom s illúzió.

Ki tudja, mi a valóság, az igaz,
Vajon ki az élő és ki nem az?

A lány él, kinek szeme ragyog,
S színek kavalkádja öleli,
Vagy a kedves aprónép,
Kiknek látványa oly életteli?

Kép a képben, lét a létben;
Két világ, egyazon helyen s időben.

Játékos kedvű volt a festő,
Netán kábultan ténykedett;
Vagy tán ez a valóság…
Éppoly könnyen meglehet.

Világok harca ez, és a képzeleté.
Döntsön mindenki, ahogy szeretné.