Aranymosás

Hali!

Hoztam a beígért érdekességet. :-)

Biztos sokan tudjátok, hogy a Könyvmolyképző elindított egy amolyan netes tehetségkutató versenyt a FB-on, az Aranymosást. Nos, én is indulok a megmérettetésen, mert úgy vagyok vele, ha nyerni nem is nyerek, a feladatok révén sokat tanulhatok, de ha másra nem is jó, agytornának tökéléletes. Nem mellesleg, ilyen ihletszegény és lusta időszakaimban is rávesz, hogy ha csak egy picit is, de írjak. :-P

Szóval a napokban beindult a gépezet a 0. (próba)fordulóval.

Akik ismernek, vagyis akiknek készítettem már pl. borítót :-D, tudják, ha valamire rákattanok, nem tudok leállni. Így volt ez most is. nekiálltam a feladat teljesítésének, és kapásból megírtam több verziót. Másnap elolvastam, és a szerintem leginkább megfelelőt tovább cincáltam. Harmadnap megint újabbat írtam és így tovább... :-D

Így aztán született pár rövidke jelenet, amiket most ti elolvashattok, úgy, ahogy megalkottam őket, a készítés és változtatások sorrendjében. Megfigyelhetitek hogy néhol csupán a szavakkal játszottam módosításkor vagy mondatokat írtam át, illetve hogy egyes szavak, kifejezések megragadtak bennem, amit aztán továbbvittem egyik-másik leírásba. :-D

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy ha van kedvetek, pontozzátok őket. 0-5-ig a hatást, a stilisztikát és a feladatkiírásnak való megfelelést.

A feladat a következő volt:

„Írj egy max. 100 szavas leírást egy emberről, aki félelmet kelt, anélkül, hogy használnád a 'félelmetes, rémisztő, ijesztő, baljós, kegyetlen, pszichopata, elmebeteg' szavakat. ...

 Nem kell konkrét embernek lennie (pl Józsi bácsi), de az egyszerűbb ám. (viszont ember fajú legyen, ne vérfarkas stb) ... EMBERRŐL írjatok, és elsősorban LEÍRÁSt. (minimális cselekmény lehet).”

Akár meg is számolhatjátok, mindegyik pontosan 100 szó. :-D

Jó szórakozást! :-P

1. 

Ez a nő apró termete, fekete, hullámos haja és rózsás babaarca ellenére ördögibb volt, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Az egész megjelenése bénítólag hatott rám, s az elmém már azelőtt feladta a küzdelmet, mielőtt a testemet támadás érte volna. Kivert a víz, amikor átható kék tekintete az enyémbe fúródott. A pillantása vágott, akár a borotvapenge, írisze úgy csillogott a sötétben, mint jégcsap a napsütésben. Felém hömpölygő gyűlölete letaglózott. Teste, mint egy felajzott íj húrja – a vékony ruha alatt tisztán kivehető volt, ahogy izmai megfeszültek. Ujjai karmokként meggörbülve várták, hogy megsebezhessenek. Szinte fizikai fájdalmat okozott elviselnem már a látványát is.

2.

Apró termete, fekete, hullámos haja, rózsás babaarca ellenére ebben a pillanatban hátborzongatóbb volt, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Az egész megjelenése bénítólag hatott rám, s az elmém már azelőtt feladta a küzdelmet, mielőtt a testemet támadás érte volna. Kivert a víz bosszúszomjtól eltorzult arckifejezése láttán. Pillantása vágott, akár a borotvapenge, írisze úgy csillogott a sötétben, mint jégcsap a napsütésben. Felém hömpölygő gyűlölete letaglózott. Teste, mint egy felajzott íj húrja – a vékony ruha alatt tisztán kivehető volt, ahogy izmai megfeszültek. Finom kezén kidagadtak az inak, amikor ökölbe szorította szépen manikűrözött ujjait. Szinte fizikai fájdalmat okozott elviselnem már a látványát is.

3.

Apró termete, fekete, hullámos haja és rózsás babaarca ellenére ebben a pillanatban hátborzongatóbb volt, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Kivert a víz bosszúszomjtól eltorzult arckifejezése láttán. Pillantása vágott, akár a borotvapenge, írisze úgy csillogott a sötétben, mint jégcsap a napsütésben. Felém hömpölygő gyűlölete letaglózott. Teste, mint egy felajzott íj húrja – a vékony ruha alatt tisztán kivehető volt, ahogy izmai megfeszültek. Ökölbe szorított kézfején kidagadtak az inak, s egész lénye forrt a kitörni készülő indulattól. Hirtelen, mintha végleg megbomlott volna az elméje, hátravetett fejjel üvölteni kezdett, s szépen manikűrözött körmeivel véres nyomokat szántott könnyáztatta arcán, majd őrjöngve felém vetette magát.

4.

A megszokott alkoholbűz elárulta indulatai mozgatórugóját, de ez mégis más volt. Nem a már ismert keserűség homályosította el látását, hanem a vak gyűlölet. Mindig mosolytalan arcán ajkai most felfelé görbültek, de ebben nem volt semmi köszönet. A szokatlan igénybevételtől egy izom lüktetve rángott a bal szeme alatt. Szinte érezni véltem, hogy egyre közeledő léptei alatt megremeg a föld. Éles fájdalom emléke rántotta görcsbe a gyomrom, látva a nadrágszíjat kioldó mocskos ujjakat, amikor azonban a gyűlölet mellett kéjvágy szikrázott fel az avarbarna szemekben, tudtam, ezúttal nem az övcsat lesz a fegyver. A cipzár sercenése a téboly határára taszította menekülni vágyó tudatomat.

5.

A nyüszítő hang hatására, mint egy rosszul összerakott robot, a férfi hirtelen összefüggéstelen szóáradatot zúdított kis túszára, majd felvéve a földre helyezett vadászkést, érzelemmentesen, jajszó nélkül a saját combjába vágta. Vére erős sugárban spriccelt a kislány ruhájára, azonnal vörösre festve azt. Suzy velőtrázó sikolyától összecsikordultak a fogaim, de a férfinak szeme sem rebbent. Úgy meredt a sokkhatástól rángatózó kislányra, mintha hirtelen az összes érzéke működésképtelenné vált volna. Az imént elég volt egyetlen nyüszögő hang, hogy a szívélyes csevej vérontássá váljon, most meg akárha süket lenne. Vajon mi kell ahhoz, hogy a pasas végérvényesen bekattanjon és a lány legyen dühöngése célpontja?!

6.

Cipőm sarka egyre gyorsuló ütemben kopogott a járda repedezett kövezetén. Még nem láttam és nem hallottam semmit, ami riadalomra adott volna okot, de a bőrömön már éreztem a veszélyt. Amikor az idegen léptek zaja eljutott hozzám, szinte megkönnyebbültem. Lesve hátrapillantottam, de akár szembe is fordulhattam volna vele. Meg sem próbált rejtve maradni, világos öltözéke jelzőfényként virított az éjszakában. Rezzenéstelenül fogadta kíváncsiskodásomat. Hűvös volt és közönyös. A zöld szemek élettelen smaragdként csillantak az utcai lámpa fényében. Arckifejezése semmilyen érzelmet nem tükrözött, mégis meghűlt bennem a vér. Tekintete egyetlen üzenetet sugárzott felém, akárha egyenesen a fejemben hallottam volna a hangját: szenvedni fogsz!

7.

Csupán egyetlen ember létezik, aki el tudja érni, hogy eluralkodjon rajtam a pánik és az agyam vészjeleket küldjön testem minden egyes neuronjának. Nincs olyan nap, hogy ne kellene megküzdenem vele, elviselnem a tébolyt és a vak rémületet a tekintetében, miközben könnymaszatos arcát sikálja elszántan, hogy nyoma se maradjon gyengeségének. Remegő kezei minden reggel végigszántják kócos fürtjeit, mielőtt kétségbeesett rohanásba kezd, versenyfutásba az idővel, hogy kapjon egy kis haladékot – csak még néhány hetet, napot, órát – annak ellenére, hogy szíve szerint feladná a harcot.

A vekker hangja élesen rikolt bele a csendes félhomályba, s nekem ismét szembe kell néznem önmagammal.

8.

Nem volt csúnya, sem ápolatlan, divatos farmerja és lezser, láthatóan drága inge pénztárcája vaskosságát is sejtette. Igencsak felpezsdült volna tőle a vérem, ha... ha előkelő Don Juan-álarcán nem süt át a gátlástalanság. Az avarbarna szemeket a vadászat izgalma élénkítette, szinte perzselt a pillantása. Mindehhez ott volt az a sunyi testtartás – akaratlanul is azon kezdtem gondolkodni, mi rejtegetnivalója lehet. Kéjvágy és türelmetlenség vibrált körülötte, szinte kézzelfoghatóvá téve gerjedelmét. Elutasítóan félrenéztem. Amikor ismét a látóterembe került, önkéntelenül felsikkantottam. Az érdeklődést sötéten gomolygó megvetés és gyűlölet váltotta fel az arcán, és az egyik szeme ideges rángásba kezdett, akár egy emberi pokolgép visszaszámlálója...

9.

Nem volt csúnya, sem ápolatlan, divatos farmerja és lezser, láthatóan drága inge pénztárcája vaskosságát sejtette. Biztos felpezsdült volna tőle a vérem, ha Don Juan-álarcán nem süt át a gátlástalanság. Az avarbarna szemekben a vadászat izgalma keveredett magabízó arroganciával. Mindehhez ott volt az a sunyi testtartás – akaratlanul is azon kezdtem gondolkodni, milyen sötét rejtegetnivalója lehet. Kéjvágy és türelmetlenség vibrált körülötte, szinte kézzelfoghatóvá téve gerjedelmét. Elutasítóan félrenéztem. Amikor ismét a látóterembe került, önkéntelen pánikreakció lett úrrá rajtam. Az érdeklődő, csábítónak szánt mosolyt sötéten gomolygó megvetés és gyűlölet váltotta fel és az egyik szeme ideges rángásba kezdett, akár egy emberi pokolgép visszaszámlálója.