2012. szeptember 28., péntek

Fülig ér a szám!!! :-D

Sziasztok, üdv minden erre tévedőnek!

Úgy tűnik, kihalt a blog… Így jár, aki hónapokig nem publikál. :-/
Persze nem ennek örülök, ezt csak úgy megjegyeztem.

Ami a nagy vigyorgást kiváltotta, az az On Sai által meghirdetett borítótervező pályázat eredménye, ugyanis (na, kitaláljátok?) ÉN nyertem!
Az még egyáltalán nem biztos, hogy az én tervem szerint öltöztetik majd fel a megjelenő könyvet, de az már igen, hogy egy (remélem dedikált) példány gazdája leszek a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik című regényből. :-D

Íme, a nyertes borító, amit a beérkező 52 terv közül a szerző a legjobbnak ítélt:


És az alábbi kettő is benne van az első hétben. amik továbbításra kerültek a kiadó felé:



2012. szeptember 24., hétfő

A napszemű Pippa Kenn

Újabb borítók, egy új regényhez. :-D
Ez a könyv is a Könyvmolyképző gondozásában fog megjelenni, Fanni oldalán bele is olvashattok.

Kemese Fanni – A napszemű Pippa Kenn







2012. szeptember 23., vasárnap

Csókpárbaj

Próbálok visszarázódni az írásba, ennek érdekében újra bekapcsolódtam a S.T.É.G. "játékába".
Hetente kapunk írással kapcsolatos feladatokat, amit adott maximális terjedelemben, legjobb tudásunk szerint, lehetőleg klisémentesen kell megoldanunk, utána pedig értékeljük és pontozzuk egymás írásait, ily módon kiválasztva a "Kihívás csillagát". :-D
A mostani feladatban csókolózni kellett:

Péter várakozó, vágyakozó tekintete Kata minden mozdulatát követte. Szíve választottja csak kávét főzött, ő mégis úgy érezte, ha nem csókolhatja meg, belepistul.
– Este ráérsz? – kérdezte végül torkát köszörülve.
– Az attól függ. Ha megint orvul letámadsz, ez lesz az utolsó alkalom.
Igen, igaza van – gondolta Péter –, legutóbb valóban csúnyán viselkedtem.
A gondolat egyáltalán nem váltott ki belőle bűntudatot, épp ellenkezőleg, csak vigyorogni tudott az emléken.
– Valld be, hogy tetszett. Sokat tanultál aznap.
– Szerénységed határtalan, Petikém, mint mindig.
A lány arca azonban megrezdült, így elárulta visszafojtott jókedvét.
Lehet, hogy nem is bánná, ha megcsókolnám. – A fiú morfondírozását a nyíló ajtó zavarta meg, pedig már éppen döntésre jutott.
– Gyerekek, a munka ugyan megvár, de az idő elszalad. Így soha nem lesz kész a díszlet.
– Rendben főnök, már itt sem vagyok. Akkor este. – Peti egy utolsó pimasz mosolyt villantott a lányra, mielőtt távozott az irodából.

***

– Gyere közelebb, ha mersz!
– Ne ingerelj, mert nagyon megbánod.
– Csak a szád nagy, de nyuszi vagy!
Péter ajkán elégedett vigyor jelent meg, amikor Kata dühödten megindult felé. Felettébb izgató látvány volt, ahogy dúlt-fúlt, miközben egy pillanatra sem esett ki a jól koreografált mozgásból – karja szép ívben lendült, lábizmai megfeszültek a szűk nadrág szövete alatt, háta egyenes tartásban, akárha vonalzóval húztak volna mellé láthatatlan támaszt.
– Na, ehhez mit szólsz, te Paprika Jancsi?
– Szép volt.
Az egyszerű dicséret, ami nélkülözött minden kihívást és élcet, végre elérte a kívánt hatást: Kata kizökkent, Péter támadhatott.
Szinte érzéki táncba kezdtek a hatalmas színpadon, egymást és a díszleteket kerülgetve. Szikrázott a levegő körülöttük, átvitt és szó szerinti értelemben is, ahogy a karjuk egymás felé lendült és a súlyos pengék összecsókolóztak. Fém fémet ért, összecsattanó hangjuk betöltötte a teret, mely ritmushoz alig hallhatóan csatlakozott zihálásuk. Kardjaik elváltak egymástól, majd újra összetalálkoztak – akár az évődő szerelmesek.
Péter végül egyetlen váratlan és ravasz húzással sarokba szorította Katát, s a két fémlap összesimult, nem volt hely a szétváláshoz – rideg csókjuk ezúttal elmélyült, több lett pillanatnyi érzelemkitörésnél. A kardot tartó karok megfeszültek, Katáé a szabadulás irányába, Péteré foglya felé. A pengék érces hangon súrlódtak egymáshoz, de egyikben sem volt annyi erő, hogy véget vessen az intim közelségnek.
Péter egy másodperc alatt döntött – megirigyelte fegyvereik helyzetét. Egy csavaros mozdulattal kisöpörte Kata ujjai közül a kardot, majd a sajátját is utána hajította. A fémes csattanás jelezte, hogy azok sem bírtak magukkal, a földön fekve sem válnak meg egymástól.
Péter még nyugtázta Kata meglepett reakcióját, de nem hagyott időt neki az esetleges védekezésre, azonnal támadott. Ajka tüzesen vette birtokba a lányét, ugyanolyan szikrákat csiholva, mint pár perce kardjaikkal, éppen csak a csattanás hiányzott. Ennél azonban sokkal szebb hang volt a válasz: egy halk, beleegyező sóhaj.

2012. szeptember 15., szombat

Calderon avagy hullajelölt kerestetik :-D

Üdv!

Természetesen újabb borítókat hoztam. :-D :-P
Ezúttal is a Könyvmolyképzőnél közeljövőben megjelenő könyvről van szó, mégpedig kedvenc aranymosásos szerkesztőnk regényéről. Megkérte az olvasókat a FB-on, hogy neki is tervezzenek borítót, ahogy azt már több szerzőtársának megtették… Nem bírtam ellenállni. :-D
A könyvről a szerző blogján tudhattok meg többet, illetve bele is olvashattok.

On SaiCalderon avagy hullajelölt kerestetik









Ha már borítókat mutogatok itt ezerrel, találtam két több hónapja készített tervet amit még A szivárvány tövében-hez készítettem.
A megfelelő oldalon megtaláljátok: itt. :-)
Illetve a FB oldalamon is létrehoztam egy albumot, ahová feltettem "néhányat" az eddigi terveim közül. :-D

2012. szeptember 12., szerda

Enigma

Upsz! Bocsánat, tegnap más dolgom akadt. :-/
Tanulság: ne adjak meg konkrét időpontokat. :-D

Bár egy nap késéssel, azért elhoztam nektek a beígért képeket – a Könyvmolyképző Kiadó hamarosan megjelenő új könyvének általam elképzelt borítóit. A regény egyébként a jól ismert Vörös pöttyös sorozatot fogja gazdagítani. :-)
A borítók többféle stílust képviselnek, ennek megfelelően más-más hangulatot árasztanak.
Jó nézelődést! :-)

Helena SilenceEnigma


 




Helena oldalán informálódhattok a történetről, sőt, bele is olvashattok, és megnézhetitek az általa legjobbnak ítélt borítókat is. :-D

2012. szeptember 10., hétfő

A jövő árnyai

Sziasztok, ismét itt vagyok és hoztam a tegnap beígért terveimet. :-)
Ezúttal Spirit Bliss soron következő regényéhez, A jövő árnyaihoz készítettem néhány borítót.
Az adagolt infók: az első résszel ellentétben ez a jelenben fog játszódni; fontos elem marad a maszk, ami mögé a szereplők mindegyike bújik, vagyis a karakterek szerepet játszanak, senki nem az, akinek látszik; továbbá szó lesz benne az anyaságról és a reménytelen szerelemben való reménykedésről… Persze nem pontosan ezekkel a szavakkal írta le, de én ezt szűrtem le belőle. :-D
És "kikötés" volt, hogy passzoljon a sorozat első kötetének borítójához.
Na, számomra ez volt a nehezítés, mert őszintén bevallom, A múlt árnyai borítója nekem egyáltalán nem a szívem csücske. :-/ De nem tetszhet mindig minden mindenkinek. (Ez az én terveimre is érvényes. :-P)
Ha ehhez hozzáveszem, hogy eddigi tapasztalataim szerint Spirit nagyon szereti a jelképeket, máris ott tartok, hogy csoda, hogy beindult a fantáziám, de azért volt egy két ötlet, ami kikívánkozott. :-D

Íme az etalon, A múlt árnyai borító:


És íme A jövő árnyai terveim:







És +1 ráadásképpen, mert nagyon megtetszett a kép :-D



Holnap: Helena Silence – Enigma
 

2012. szeptember 9., vasárnap

Halhatatlan álom

Mostanában, mint azt ti is észrevehettétek, nem igazán írtam. Nem mondanám, hogy ihlethiányban szenvedtem – bár tény és való, időből (annak is a szabad fajtájából) nem ártott volna kicsivel több. Inkább úgy fogalmaznék, hogy töltődési fázisban leledzettem, amikor is nem érzek késztetést az írásra, inkább felváltva filmeket nézek és olvasok minden szabad percemben. Gyanítom, hamarosan vége ennek a fázisnak, mert a legutóbb elkezdett könyv már nagyon nem tud lekötni és a filmek között sem találtam a napokban kedvemre valót. :-D
A lényeg, reggel rádöbbentem, hogy "írói" munkásságom szüneteltetése korántsem jelenti azt, hogy nem tudok nektek újdonságot hozni. :-D
Na, nem olvasnivalót, de azért remélem, éppúgy tetszeni fognak ezek az alkotásaim is.
A következő napokban ismét könyvborítókat láthattok majd: három hamarosan megjelenő regényhez készült terveimet osztom meg veletek.

B. M. Grapes – Halhatatlan álom

Ezzel a "munkával" úgy voltam, hogy sajnos megnéztem előtte a már beérkezett rajongói borítókat, ami nagy hibának bizonyult. Volt köztük ugyanis néhány nagyon szép megoldás, sőt, olyan is, amire egyből azt mondtam: "ezt nem lehet felülmúlni". Így indultam hát neki a dolognak. Tudtam, hogy nem lesz tökéletes a művem, mert azt már más elkövette előttem, mégis kikívánkozott belőlem egy látomás.
Egy általam nagyon szeretett, már régen meglévő kép akart mindenáron átlényegülni…
Érdekességképpen ezúttal azt is megmutatom, miből lett a cserebogár. :-D

Előtte:


Utána:



Holnap: Spirit Bliss – A jövő árnyai

2012. szeptember 8., szombat

Meglepi (Zoe) és körkérdés

Sziasztok!

Hoztam nektek egy kis meglepetést… Már azoknak, akik szeretnék olvasni a Zoét. :-)
A S.T.É.G. legújabb feladata szerint egy párbeszédet kellett írnom, amire időhiány miatt a Zoe egyik dialógusát alakítottam át. Hiba volt, most már tudom :-P, mert oda nem illett, de erről beugrott, hogy ide viszont tökéletes ízelítő lenne. :-D
Viszont, a feladatnak köszönhetően rájöttem valamire, amit igazából eddig is tudtam, de most jóformán a képembe ordított: túl sok narrációt használok!!!
Az eredeti jelenetben szinte minden megszólalás után volt valami megjegyzés, amiben közöltem, hogyan beszélt az illető vagy épp mit csinált közben. valamennyit kitöröltem belőle, de valószínűleg még mindig túl sok maradt.

Nektek mi erről a véleményetek? Kell a narráció, jó, hogy elétek festi a teljes jelenetet, szinte filmszerűen vagy zavaró, megakasztja az olvasás – és a párbeszéd – lendületét? Mennyi az elég, mikor kevés és mikor sok?

Íme tehát a "majdnem-erdeti" Egy izgalmas nap reggele dialógus:

„Dél körül ébredtem meg a frissen főzött kávé konyha irányába csalogató illatára.
– Hogy kerülsz ide? – kérdeztem kissé élesen a tűzhely körül ténykedő Christ. – Várj, ne is mondd! Amit Luis olyan könnyedén megoldott hajnalban, az gondolom, neked se okozott problémát. Nem gondoltam volna, hogy ezt a fajta zárat ilyen egyszerű feltörni.
– Akár úgy is tehettem volna, de én inkább elkértem a pótkártyát Helentől – villantott felém egy fölényes vigyort.
– Én is kaphatok egy csészével? – kérdeztem a kávéfőző felé intve, miközben a kis asztal mellé telepedtem.
– Természetesen. 
Elém tett egy csészényit a gőzölgő italból  és már fordult is vissza a tűzhely felé, hogy még éppen időben megfordítsa a palacsintát. Az asztalon már minden készen állt egy kényelmes, kiadós és nem utolsó sorban, ízletes reggeli elköltéséhez.
– Minek köszönhetem ezt a fantasztikus kiszolgálást? – kérdeztem gyanakvóan, a juharszirupos üvegből csemegézve.
– Szeretnék elnézést kérni a tegnap, pontosabban a ma hajnalban történtek miatt. 
Egy újabb palacsinta ugrott tökéletes piruettet.
– Nem te törtél be éjnek idején. Kérjen bocsánatot Luis. – Felvetésemet szóra sem méltatta, mint lehetetlen kívánságot. – Apropó, a történtek – vontam magamra a figyelmét, mutatóujjamat a magasba tartva. – Szerintem, ha megnézed a telefonodat, egyetlen árva nem fogadott hívást sem fogsz találni rajta. – Jelentőségteljes kijelentésemet követően élvezettel lenyaltam az ujjamon végigcsordulni készülő szirupot. – Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vagy velük valójában, de jobban tennéd, ha nem becsülnéd alá őket. Szerintem igenis ellenőrizni akartak téged. És az a tény, hogy Luis ide mert jönni, azt bizonyítja, biztosak voltak benne, hogy nem leszel itt. Valamit nagyon elronthattunk, ha nem vették be, hogy együtt vagyunk. – Elgondolkozva kortyoltam bele a kávémba.
– Igazad van. Nem volt nem fogadott hívásom, megnéztem és David sem akart tőlem semmit. Pontosabban, mire odaértünk, az ügy hirtelen megoldódott nélkülem is. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy bármit is elrontottunk volna. De ha eddig nem is hitték el, most Luis a saját két szemével látta. – Szemtelen vigyor terült el az arcán, mire hozzávágtam egy galacsinná gyúrt szalvétát.
– Nagyon vicces! – húztam fel az orrom. – Mostanában túl sok férfi legelteti rajtam a szemét, ehhez képest lassan azt is elfelejtem, hogy nő vagyok. Mit gondolsz, az nagyon ártana a sztorinknak, ha felszednék valakit, aki nem a látszat kedvéért, és főleg nem akaratom ellenére stírölget? – Palacsintamajszolgatás közben fél szemmel felsandítottam rá, hogy lássam a hatást. Vajon mit szólna, ha beszélnék neki Keithről?
– Alapjában ásná alá a tervünket – válaszolta teljes nyugalommal. – De a megállapodás szerint hamarosan szakítunk, és akkor szabad a pálya. Kibírod még egy kicsit?
– Persze, ameddig csak akarod, drágám – hajtottam le a fejem alázatot színlelve.
– Hú, de pikírt vagy ma reggel. – Tekintete kutatva mélyedt az enyémbe enyhén felhúzott szemöldöke alól.
– Még csodálkozol?! Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy egy vadidegen férfi kajtat a lakásomban cseppet sem tisztességes szándékkal, mellőlem pedig egy másik, alig kicsivel jobban ismert alak ugrik ki, aki, nem mellesleg, még pisztolyt is ragad. Jobb helyeken olyan hisztit kaptál volna cserébe, hogy a füled is kettéállt volna! De látod, tőlem csak pár megjegyzésre futja – vágtam vissza enyhén idegsokkos stílusban. – Azt hiszem nem volt rám túl jó hatással az apám. Már azt is elfelejtettem, hogy viselkedik ilyen helyzetben egy igazi nő. A filmekben sikítoznak és toporzékolnak, de lehet, hogy inkább el kellene ájulnom.
– Igazad van. Ha egy olyan lányt fogtam volna ki, mint az említett filmek hősnői, valószínűleg már az intim borotvájával nyiszatolnám az ereimet. Apropó, neked van olyanod? – nézett rám hirtelen elkomolyodva.
– Intim borotvám?! – hörrentem. Ez még tőle is váratlanul ért.
– Igazából egy sima borotva jobb lenne. Annyira siettem vissza, hogy nem volt időm borotválkozni. – Hogy alátámassza az elhangzottakat, ujjait végighúzta sercegő borostáján.
– Borotvahabot is kérsz? Aloés – Ádáz küzdelemben legyűrtem egy nevetőgörcsöt, felkaptam az utolsó palacsintát a tányérról és megindultam a fürdő felé. – És miért nem mész haza megborotválkozni? – kérdeztem immár azt figyelve, hogy kerül közelebbi ismeretségbe a rózsaszín borotvámmal.
– Más dolgunk van.
– Mi ez a többes szám?
– Meghívást kaptunk Mr. Follow birtokára.
Fuldokolva próbáltam megszabadítani a légcsövemet a félrenyelt falattól.
– Rosszul hallottam – hápogtam. – Anthony Follow meghívott magához? Egy pincérnőt?!
– Jól hallottad.
– Miért?
– Mert jó a hallásod.
– Miért hívott meg? – Elkaptam a karját, hogy végre kénytelen legyen rám nézni.
– Látod, ez jó kérdés – nézett komolyan a szemembe.”

2012. szeptember 2., vasárnap

Ismerkedjünk :-D

Akik kezdetektől olvassák a blogomat (vagy éppen visszaolvastak a kezdetekhez), tudhatják, hogy sokáig nem fogadtam – és nem is adtam – a blogosok körében terjedő díjakat. Úgy gondoltam, az olvasók nem kíváncsiak arra, hogy egymás között milyen "kitüntetéseket" osztogatunk, pláne, mivel úgy tűnt, sokszor a barátság, a szabályok szerint előírt mennyiség juttatta tovább a díjakat, nem a valódi vélemény. Az egész olybá tűnt, mint azok a "küldd tovább" levelek, amiket én ki nem állhatok.
Egészen addig így volt ez, míg kedves barátaim rá nem világítottak, lehet, hogy sok helyen így megy, de ha olyantól kapok díjat, aki valóban olvassa a blogomat, ismeri, és díj nélkül is véleményezi az írásaimat, akkor igenis illik elfogadni. No, persze nem feltétlenül ezekkel a szavakkal mondták. :-D
A lényeg, hogy azóta van már pár ilyen díjam és a napokban kaptam egy újabbat Freebtől, akinek ezúton is köszönöm. :-) Igyekszem őszintén megválaszolni a kérdéseit. :-D
Íme:
 
 Szabályok:
– Írj magadról 11 dolgot;
– Válaszolj a jelölő kérdéseire;
– Te is tegyél fel 11 kérdést a jelöltjeidnek;
– Jelölj meg 11 embert – linkkel együtt;
– Nincs "vissza adás jelölés"!


11 dolog rólam:
Ez nehéz… Mi az, amit esetleg még nem tudtok, és nem lesz ott Freeb kérdései közt sem, de érdekelne titeket?!)
1.  Jelenleg hulla fáradt vagyok, köszönhetően annak, hogy két hete festésbe kezdtünk és csak a napokban értem a járulékos tevékenységek végére. :-P
2. Az utóbbi időben nagyon hanyagoltam a blogot, aminek az volt a fő oka, hogy visszamentem dolgozni és nem írtam semmi újat. :-(
3. Ez remélhetőleg hamarosan megváltozik. Amint teljesen belerázódtam a hétköznapokba, újra belevetem magam az írásba.
4. Nem tudom eldönteni, hogy melyik ötletemnek essek neki: a titkokkal tarkított romantikus regénynek vagy a görög mitológiás fantasynak.
5. Úgy gondolom, nem vagyok elég jó író a kiadók számára, ezért az írás valószínűleg megmarad hobbinak és szórakoztatásnak, itt a blogon. :-)
6. Annyi könyvem van, hogy nem tudom őket hová tenni. Most, a festés alkalmával rákényszerültem, hogy átválogassam őket és szortírozzak. Van, ami sajna dobozban marad. :-(
7.  Mindenki azt szokta írni – és valószínűleg úgy is van –, hogy szereti az állatokat és van x, y állata. Nos, én nem rajongok értük és nincs is háziállatunk. Helyesbítek, nem az állatokat nem szeretem, csak azt, ha a közelemben vannak és összeszőröznek, -nyálaznak mindent, beleértve engem is. :-/ A lovak talán kivételek, de tőlük meg félek kicsit, dacára annak, hogy imádok/imádnék lovagolni. :-/ :-D
8. Mindig szerettem volna egy szolíd tetoválást, de soha nem voltam elég vagány hozzá. 
9. Soha nem vagyok elégedett magammal, legyen szó a külsőről, az írásról, a családról vagy a munkáról.
10. Sokszor úgy érzem, én inkább magányos vénlánynak való lennék, semmint családanyának.
11. Szeretnék hinni a csodákban.

Bocsi, ez kicsit csapongóra sikeredett. :-)


Freeb kérdései:
1. Milyen okból/indíttatásból kezdtél el írni?
Ez egyszerű: késztetést éreztem, hogy kiírjam magamból a bennem formálódó történetet. :-)
2. Mit jelent számodra az írás?
Ez már nehezebb. Főként szórakozást és kikapcsolódást, azt hiszem. Örömforrás számomra maga az írás is, ahogy az is, ha másoknak örömöt, élvezetet nyújtok vele.
3. Van olyan barát az életedben, akiért bármit megtennél? :)
Minden barátom ilyen.
4. Melyik volt az első könyv, amit elolvastál, és utána nem tudtad abbahagyni? (Persze a kötelezőket hagyjuk ki. :D)
Ha jól emlékszem, Lakner Artúr Édes mostohája volt az első regény, ami igazán megfogott. Azóta is itt van a polcomon, igaz, ez már egy újabb példány. :-)
5. Melyik volt az első fanfiction, amit elolvastál?
Spirit Bliss Twilight fanfiction trilógiája.
6. Ki(k) a kedvenc író(i)d? (internetről, vagy már megjelent könyve alapján ismered, az mindegy)
Mostanában sok új író munkásságát ismertem meg, és sok új kedvencem lett. Most, csak ezeket sorolnám fel, a többit nézzétek meg itt. Szóval az újabb kedvencek: Karen Rose, Jennifer Cruise, Nora Roberts.
7. Mi a kedvenc kajád? 
Régen gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy a mákos tészta. Ma már kicsit nehezebb a dolog, de talán anyósom krémlevesei (brokkoli, fokhagyma, gomba…).
8. Ha bármit megtehetnél, nem kellene aggódnod semmi miatt sem, mi lenne az? ;)
Letelepednék egy kifogyhatatlan könyvtár és DVD kölcsönző közelében a számítógépemmel.
9. Mi akartál lenni kiskorodban? 
Felnőtt. :-D
10. Sors vagy véletlen? 
Is-is. Én úgy hiszem, a sors vagy a nagykönyv, vagy ahogy tetszik, alternatívákat ad meg, amik közül szabad akaratunk vagy a véletlen folytán "választunk".
11. Kedvenc színed? 
A föld-színek és a bordó.

Az én kérdéseim (néhányat loptam Freebtől):
1. Hogyan képzeled el az életedet mondjuk öt év múlva?
2. Mit jelent számodra az írás?
3. Ha bármit megtehetnél, nem kellene aggódnod semmi miatt sem, mi lenne az?
4. Sors vagy véletlen? 
5. Melyik a kedvenc könyved és miért? Én nem tudnék rá válaszolni, ezért duplán kíváncsi vagyok :-D
6. Melyik a kedvenc filmed és miért?
7. Ki a kedvenc íród és miért?
8. Van példaképed, ki az és miért?
9. Naponta hányszor nevetsz?
10. Mi tenne igazán boldoggá?
11. Csinálnál bármit másképp, ha visszaforgathatnád az idő kerekét?

És akiknek feltenném őket:

Két névvel adós maradok… :-/

Üdv mindenkinek! :-D

2012. szeptember 1., szombat

Utolsó feladatok és a dolgozatosztás :-D

A B. csoport 8-10. feladata, a befejező, LÍRA témekörben:

8. Egészítsd ki a verskezdő sort, további hárommal! (max. 15 pont)
Feladat: bokorrím, 7-11-7 szótagszám soronként.

Merengve gyújtottam világosságot;
Néztem a nyugvó napot:
úgy vöröslött, akárha lángra kapott,
tébolygó kínhullámok.

"13 pont"


9. Írj egy bemutatkozó akrosztikont a neved kezdőbetűivel! (max. 4 pont)

(Déli nappal ébrednék,
Illékony álmot befogva,
Az éj neszeit, mint szép zenét,
Remegő lelkem szavakba fonja;
A kép s a hang összhangja, bennem ily módon él.)

Démoni érintés, fröccsenő vér, szilaj vágyak és érzelmes sóhajok,
Fülledt alkony vagy hűvös hajnal – ha akarom, ez mind én vagyok.

"4+1 pont"


10. Adj címet a versrészletnek, mintha az egy különálló költemény lenne! (max. 2 pont)

Cím: Mosolyogj, Kedves!
Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi-felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolygva:
Férfié az élet gondja.
(Arany János: Oh! Ne nézz rám, részlet)

"2 pont"


És akkor tadam, dobpergés!
94%-os eredményemmel az én dolgozatom sikerült a legjobban!!! :-D



Érdemes elolvasni virtuális osztálytársaim munkáit is, a pályázat blogján mindet megtaláljátok. Jó szemezgetést!

Ezúton is köszönet Gabriella Fishernek és társainak a pályázat elkészítéséért, a meghívásért és az értékelésért! :-)