!!!ÚJ REGÉNY!!! :)

Sziasztok, erre tévedő, kedves olvasók!

Tudom, valószínűleg nem sokan jártok erre, hiszen évek óta nem posztoltam semmit... :(
Most azonban hoztam egy meglepetést, hátha valaki mégis bekukkant egy kis szórakozást keresve.

A LOL sorozat FB oldalán részt vettem egy játékban, melynek során, többedmagammal, kitaláltuk a saját LOL-unkat. A két fő- és néhány mellékszereplőt (kik ők, hogy néznek ki, milyen az életük), a történet hátterét, a  bonyodalmat és a végkifejletet (happy-e az end). Ezek alapján lehetett jelenetet írni (könyvnyereményért), amit persze nem hagyhattam ki. :D A történet azonban eluralkodott rajtam, a néhány oldalas novella befejeztével sem akart leállni a mozi a fejemben, így megszületett az Amit csak szeretnél, az első YA regényem. Amit aztán elküldtem ajándékba a LOL-nak és rajongóinak. :D

És most megosztom veletek is, hátha valaki nem olvas LOL-t vagy legalábbis nem követi az oldalukat. Mivel az egész elérhető pdf formátumban a LOL-könyvek FB oldalon, ezért ezúttal itt sem fejezetenként közlöm, hanem egyszerűen megadom a linket, ahol elérhetitek.

Jó olvasást, jó szórakozást!

Ui.: Noha nem kell fejezetről-fejezetre visszatérnetek miatta, azért némi visszajelzést szívesen vennék... :) <3

És akkor nincs más hátra, itt a link:

Amit csak szeretnél

És íme...

Későbbre vártam, de már fel is került Bells oldalára a versem, amit Elfeledve című páylázatára írtam, a tőle kapott kép alapján.

Remélem, tetszeni fog... 
Nekem sokat jelent, noha eredetileg nem terveztem "papírra vetni". 

Feledés 

Egy kis ház,

melyet benőtt a gaz;

egy tisztás,

mely tán sosem volt igaz.

Befedte az erdő homálya,

nem maradt senki,

ki még odatalálna.

Egy arc,

melybe az idő belemart;

egy mondat,

amit hevesen elhadart.

egy pillanat,

mit a szív nem feledne,

de gátat szab neki az elme.

Egy mosoly,

mi mosolyt fakasztott;

egy kérdés,

ami tán elhangzott.

Emlék mindez,

vagy csupán álom,

s én az ébredést várom?

Egy gondolat,

csak egy foszlány;

egy könnycsepp,

egy száraz orcán.

Még hogy az idő orvos!

Nem...

sokkal inkább emlékgyilkos.

Egy érzés,

ami sebként lüktet;

egy halk sóhaj,

mi bensőmben reszket.

Ennél több kell,

mert a feledés fáj;

emlékezni kell, emlékezni muszáj.

A zsűri véleménye:

Isabella Reed: Kedves Diara! Nagyon szép verset írtál, köszönöm, hogy olvashattam. Volt hangulata, passzolt a képhez is. Formailag is rendben van. Lendületes, nincsenek kirívó sorok. Gratulálok!

Szatti: Szépen fűzted össze a rímeket és szép volt a tartalom is. Tetszett a hangulat, amit megteremtettél és az érzések is, amelyeket megragadtál. Gratulálok a munkádhoz! :)

Victoria: Maga a vers tetszett, és az, ahogy a képhez kapcsolódott, de tartalomban és hosszban kicsit többet is elviseltem volna.

Halihó, Tavasz! :-)

Üdv Mindenkinek!

Tudom, hogy még hűvös van, de valami azt súgja, hamarosan igazi tavaszi időjárást kapunk a nyakunkba. :-) Bevallom, én már nagyon várom... el is kezdtem megtervezni a blog tavaszi arculatát. :-)

Valamint, lehet, ezt is a kikelet hozta ki belőlem, újra indultam egy pályázaton, ráadásul nem is akármivel: egy verssel.
Nem is emlkészem, mikor írtam utoljára verset, vagy mikor érztem rá ilyen határoztt késztetést.
Nem kifejezetten verses pályázat volt – bár lehetett azt is írni –, és én, szokásomhoz híven, ezúttal is novellával szándékoztam részt venni, de valahogy mégsem az lett belőle. Sem időm, sem energiám, sem ihletem nem volt egy hosszabb lélegzetű prózai műhöz, valami mégis kikívánkozott belőlem, amit aztán rövid töprengés után be is küldtem.
Huh.
Majd meglátjuk... :-D
Most valahogy úgy érzem magam, mint aki évtizedes kihagyás után újra kerékpárra pattant. :-)

Szóval, hozom, amint felkerül a pályázat oldalára. :-)

Szép napot Mindenkinek!