..., vizsgázóknak, azoknak, akik még tanulnak, és azoknak, akik tanultak! :-D
A most feltett versem szintén régi, de nem bánatról, szerelemről szól, hanem valami sokkal hétköznapibb dologról... Egy papírfecnin találtam rá a már emlegetett verses füzetemben és rögtön a most vizsgázott/vizsgázó diákok jutottak eszembe. :-D
Aki már túl van rajta, annak ezúton is gratulálok, akinek pedig még van hátra egy vagy több megmérettetés, annak mennek a drukkok! :-D
Ui.: Ha megkörnyékez(ett) a versben leírt érzés, nyugtasson meg a tudat, hogy (valószínűleg) csak átmeneti! Szóval, kitartás! ;-)
Tele a fejem!
Vágyat érzek egy új élet után,
hol nem kell tanulni egész délután.
Hisz úgyis hiába, semmi értelme,
úgy érszem, több már nem fér a fejembe.
Sok minden van, mit még nem tudok,
de mindent tudni úgysem fogok.
Bármeddig kínozom is az agyam,
csak azt érem el, hogy kihullik a hajam.
Nem marad meg benne semmi;
Ezen már nem tud segíteni senki.
Minden gondolat csak ezt hajtogatja: menni, menni
– s el is illannak messzi, messzi!
(1996)
uhhh... én most érettségiztem, szóval ezt a verset teljes mértékben átérzem :D ügyesen megírtad, tök jó, tetszik :)
VálaszTörlésLili
Szia Lili! Örülök, hogy tetszik! :-D
VálaszTörlésAnno elég gyakran éreztem úgy, hogy ha még tanulnom kell, akkor az egyik info már kilöki a másikat... Úgy kb. minden vizsgám előtt! :-D De szerencsére mindig elmúlt! De az is lehet, hogy ezt a gondolatot is csak kitörölte egy következő! :-D :-D
Klassz vers! Jó pár vizsga után éreztem ugyanezt.
VálaszTörlésGondoltam, hogy sokaknak ismerős lesz az érzés! :-D
VálaszTörlésNekem az, én még mindig küzdök:)
VálaszTörlésDarawona! Kitartás! :-)
VálaszTörlés