Álljon itt kezdésnek egy jó tanács, mindenkinek, ki valaha írásra (rajzolásra, faragásra...) adta a fejét:
SOHA ne semmisítsétek meg műveiteket, ha később mégoly kiábrándítónak, esetlennek tartjátok is a papírra vetett (vagy más formába öntött) gondolatokat, érzéseket! Ki tudja? Lehet, újabb pár nap elteltével ismét tetszeni fog!
10 éves koromban úgy gondoltam, a toll és én közeli barátságban vagyunk, így gyakran vele múlattam az időt egy papírlap társaságában (már, amikor épp nem a legeslegjobb barátaimmal, a könyvekkel "utazgattam"). Így hát született néhány rímelő mondatcsoport, amit én nagy büszkén versnek neveztem. Aztán később, "érettebb" fejjel, mondjuk másnap, kidobtam az alkotást. Sokáig ismételgettem ezt a nagyon ésszerű elfoglaltságot, szinte szokásommá vált...
Azóta persze már ezerszer is megbántam, hogy első műveimet a feledés mély mocsarába fullasztottam. Ráadásul önként és dalolva. Pedig milyen jó lenne ma, családanyaként visszaolvasnom azokat a verseket...
Azért maradt néhány, amiknek valamilyen okból kifolyólag megkegyelmeztem... Talán mert akkor már 17 éves, komoly, érett nő voltam... :-D
Ez is egy ilyen:
A magány sikolya
A magány szigetén élek.
Várom a megváltó véget,
és közben belülről
a szomorúság tüze éget.
Amikor a fellegekbe száll egy lélek,
biztos tudja, mi az élet...
Én nem tudom,
pedig élek!
Félek!
Irtózatosan, rettenetesen félek!
Vajon mindig ezt fogom látni,
ezt az egyhangú képet?
Érted kiáltok:
segíts, ha tudsz, kérlek!
Ha megpróbálod,
én is mindent megteszek érted!
Ez az én kedvencem...:) amellett, hogy szép rímek vannak benne, nagyon tetszik, hogy nem csak ostoba fecsegés az egész, hanem számomra legalábbis van tartalma!:) Nem értem, miért nem írsz mostanában verseket...:)remélem kapunk még sok sok ilyen szép versikét!:)
VálaszTörlésAz olvasókkal kapcsolatban ne szomorkodj... lesznek még többen is!:)
Üdv:
diana
Szia!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy végre írtál! :-)
Ahogy annak is, hogy tetszik a versem, és nem tartod "ostoba fecsegésnek"! :-) Hogy most miért nem verselek? Mint láthatod, a régi verseim mind elég depisek... Csak akkor éreztem késztetést az írásra, ha épp magam alatt voltam... Szóval, remélem, mostanában nem kerülök hullámvölgybe... :-)
De az eddigiekből szívesen teszek még fel!