2010. augusztus 27., péntek

Megérzés? "Látomás"? Vagy csak szimpla véletlen...

A következő versemet úgy írtam, hogy elvileg semmi érzelmi háttere nem volt. Akkor még. Fogalmam se volt, hogy a közeljövőben valóban így fogok érezni. Annyira magától jött, hogy még címe sincs.


Elmentél. Mondd, miért tetted ezt velem?
Elmentél. Mondd, ki lesz ezentúl velem?
Elmentél, s nem jössz többé vissza;
Elmentél, s engem itt hagytál, sírva.

Nem vagy itt. Nincs, aki vezessen.
Nem vagy itt. Nincs, ki szeressen.
Nem vagy itt, s én érzem hiányod;
Nem vagy itt, mégis látom arcod.

Szeretlek, bár messze vagy tőlem.
Szeretlek, s te tudod ezt, érzem.
Szeretlek. Bárcsak még láthatnálak!
Szeretlek. Vágyom utánad…


(1997)

2 megjegyzés:

  1. Nincsenek véletlenek.
    A megérzés, főleg egy kedves, szeretett személlyel kapcsolatban, nagyon is valós érzés.
    Fájdalmasan szép ez a vers.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm.
    A helyzet az, hogy azt a személyt akkor még nem is ismertem...

    VálaszTörlés