A következő versemet úgy írtam, hogy elvileg semmi érzelmi háttere nem volt. Akkor még. Fogalmam se volt, hogy a közeljövőben valóban így fogok érezni. Annyira magától jött, hogy még címe sincs.
Elmentél. Mondd, miért tetted ezt velem?
Elmentél. Mondd, ki lesz ezentúl velem?
Elmentél, s nem jössz többé vissza;
Elmentél, s engem itt hagytál, sírva.
Nem vagy itt. Nincs, aki vezessen.
Nem vagy itt. Nincs, ki szeressen.
Nem vagy itt, s én érzem hiányod;
Nem vagy itt, mégis látom arcod.
Szeretlek, bár messze vagy tőlem.
Szeretlek, s te tudod ezt, érzem.
Szeretlek. Bárcsak még láthatnálak!
Szeretlek. Vágyom utánad…
(1997)
Nincsenek véletlenek.
VálaszTörlésA megérzés, főleg egy kedves, szeretett személlyel kapcsolatban, nagyon is valós érzés.
Fájdalmasan szép ez a vers.
Köszönöm.
VálaszTörlésA helyzet az, hogy azt a személyt akkor még nem is ismertem...